Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
IV. fejezet. A Forth-folyam hídja
A FORTH-FOLYAM HÍDJA nagyméretű csövek meghajlítása leküzdhetetlen nehézséget okozott volna. Mennél messzebb jutunk a karokkal at oronytól, annál kisebb lesz a keresztmetszetük, úgy, hogy a végükön alig io méterre csökkent a kiindulás majd négyszer akkora szélessége. A karok megépítéséhez nem használnak állványt, hanem futó darút, a mely kiindulva a torony oszlopainak legaljáról avagy legtetejéről, felemeli a folyóban alatta úszó hajóról a szükséges anyagot és azt kellő magasságra hozva, elviszi a karokon rendeltetési helyére. A munka folyása egyébként itt is ugyanaz, mint a tornyoknál volt. Az előre elkészített tartókat lerakják a megfelelő helyre, elvégzik a szögecselést, aztán tovább menve líjabb munkadarabok kerülnek sorra. Eközben a karok hossza egyre nagyobb lesz és a szegecselőgép egyre közelebb jut a karok végéhez. Mikor véget ér a karokon a munka, az összekötő vízszintes hídrészek következnek. Ezek tudvalevőleg szabadon nyugszanak a két-két toronyról lenyúló karokon, de a munka folyama alatt ideiglenesen oda szegecselik az összekötő hidak rácsos tartóit a karok végeihez és aztán előre haladva ugyanúgy folytatják a munkát, mint az előbbinél. Az összekötő részt nemcsak az egyik oldalról kezdik szerelni, hanem az egymással szembe nyúló karok mindkét végéről, úgy, hogy a két torony között épen a középvonalon találkozik össze a két oldalról készülő vízszintes hídrész. Alkalmas időben, a mikor a vasanyag tágulása épen megfelelő, összetalálnak a középen - egymáshoz érő szegecslyukak és ekkor megtörténik
