Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

IV. fejezet. A Forth-folyam hídja

Ä FORTH-FOLYAM HÍDJA

métert és ezt a huzalt ráfektetvén a késélekre, kifeszítették az előre megállapított távolságon. A feszítés mértékét, a huzal hosszúságát és az anyag minőségét tekintetbe véve, előre megállapították. Az ilymódon vezetett drótszál természetesen nem helyezkedett el vízszintesen, hanem súlyánál fogva a közepe felé besülyedt és így a huzal hossza nem lehetett pontosan 520 méter. Hogy az ellenőrző mérésnek mégis alapjául szolgálhasson e huzalhossz, megfelelő műszerekkel megállapították a besülyedés nagyságát és ezt a legnagyobb behajlást feljegyezték. Ez megtörténvén, két vékony rézszögecskét forrasztottak a két késéi fölött fekvő végpontokra, megállapították a hőmérsékletet, a mely mellett a mérés történt és a huzalt föltekercselték egy csévére. Egy felhős napon, a mikor a hőmérséklet közel ugyanaz volt, mint a mérés napján, a huzalt keresztbe fektették a Forthfolyam északi ágán. A fentebb megnevezett pillérek a mérések szerinti középvonalában késéleket helyeztek el és az északi parton fekvőre helyezvén az egyik megjelölt drótvéget, a másiknak az Inchgarvie pilléren levő késéire kellett találnia, feltéve természetesen, hogy a kétféleképen megállapított hosszúság csakugyan egyező. Ámde a mérést végzőknek még egy körülményre kellett ügyelniök; szükséges volt, hogy a huzal besülyedése ugyanakkora legyen, mint volt a vasútvonal mentén való hosszmegállapításnál. A mikor a libellákkal beállították ezt a besülyedést, kitűnt, hogy a háromszögelési pontok távolságai bizony eltérnek az ellenőrző mérés által meghatározott hosszú-98