Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
IV. fejezet. A Forth-folyam hídja
A FORTH-FOLYAM HÍDJA széljárással szokta meglátogatni a Forth-folyó vidékét, hogy olykor napokig szünetel a gőzhajó-közlekedés. Erre a szélre tehát számítani kellett a híd tervezésénél annál inkább, mert a Tay hídjának katasztrófája még élénken ott élt a szakkörök és a laikus közönség emlékében. Ezért van, hogy a karok keresztmetszete kónikusan meggyöngül kifelé, hogy mentői kisebb felületet nyújtson a szélnyomásnak, az áttört, rudakból, szögvasakból összeállított tornyokon pedig szintén könnyen utat talált a süvítő szél. A szél káros hatásain kívül az elemi erőknek más befolyására is tekintettel voltak, különösen pedig gondoskodtak arról, hogy az aczélvázú híd a meleg tágító és a hideg összehúzó erejének engedhessen és a szükségnek megfelelően elmozduljon. Ehhez képest minden egyes aczéltorony négy oszlopa közül az egyik szilárdan az alatta lévő pillérhez van erősítve, míg a többi oszlop alján egy-egy fenéklemez van, a mely elmozoghat egy a pillérek tetejére szerelt hasonló alaplemezen. A két lemez közül az alsóból erős csapszegek állanak ki, a melyek a felső lemez megfelelő kivágásaiba nyúlnak és lehetővé teszik, hogy a felső lemez az alsón vízszintes irányban némileg elcsúszhasson, körmozgást végezve a szilárdan leerősített oszlop körül. A partokon levő viaduktokban végződő szélső karok megerősítése olyan, hogy oldalmozgást nem enged meg, de a híd hosszirányában való elmozdulást némileg lehetővé teszi. Az Inchgarvie torony annyiban különbözik a szélsőktől, hogy ennek karjai egyik oldalon sincsenek le-94
