Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
III. fejezet. A vízvezeték
A VÍZVEZETÉK játékot és akadtak mérnökök, a kik előre megjósolták, hogy baj lesz a vége; de közbelépni bizony egyik sem akart. Az említett esztendőben erős esőzés folytán nagyon felemelkedett a inedencze vízszine és egyik napon, a mikor már ijesztően növekedett a víz, néhányan sejtve most már a fenyegető veszélyt, szabaddá akarták tenni a gát kapuit. Ámde sikertelenül. A víz egyre magasabbra emelkedett, a nyomás, a mely a falat érte, egyre nagyobb lett és május 31-én, egy pénteki nap délutánján 100 méter hosszúságban átszakadt a gát. Egy óra lefolyása alatt kiürült az óriási medencze. Most már hiába küldtek gyors futárt Johnstown városába, hogy figyelmeztesse a lakosságot a bekövetkező pusztulásra. A lovas alig ért a város hidjához, a mikor már utólérte az egyre sebesebben rohanó fekete víztömeg, a mely hihetetlen gyorsasággal tette meg a 14 mértföldes, lejtős utat. Hét— tizenöt méter magasságú fékeveszett, zúgó, tomboló vízhullámok rohanták meg a várost és néhány pillanat alatt morajló, tajtékzó tenger borította a virágzó vidéket. Egyetlen rémes támadásnak engedve, halomra dőltek a házak, műhelyek, gyárak, szállodák és az ellenállhatatlan ár gyermekjátékként ragadta magával a pusztuló tömegeket. A rombolás e rémes perczeiben a hömpölygő vizen úszó romokhoz férfiak, asszonyok, és gyermekek kapaszkodtak kétségbeesett erőfeszítéssel és az ár zúgását, a bedülő házak ijesztő recsegését, a tajtékzó hullámok bömbölését túlharsogták a haldoklók velőtrázó 84
