Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A telefon

A DRÓTNÉLKÜLI TELEFON.

egyik oldalán ezüsttel bevont üveglapocska a hanghullámok befolyása alatt szintén rezgésbe jő. Alakja ennélfogva hol domború, hol homorú, ami persze a visszavert fényt szintén befolyásolja. Bell erős fénycsóvát vetett a tükröcskére egy gyűjtőlencse közvetítésével és a visszavert fénykévét egy másik lencse segélyével a felfogó eszköz felé irányította. Ennek parabolikus ernyője a felfogott sugarakat gyújtópontjában elhelyezett szelénlemezre (szeléncellára) vetette. Végre a szelénlemezt drótok kötötték össze egy közönséges telefon fülkagylójával.

Ha a száj kagylóba belebeszéltek, a kis tükör rezgései változó erősségű fényhullámokat szórtak a szelénlemezre ; a szelénnek pedig megvan az a különös tulajdonsága, hogy kisebb ellenállással szegül a villamos áram ellen, ha megvilágítjuk, mint a sötétben. A tükröcskéből származó fényhullámok tehát folytonosan változtatják a szelén áramvezető képességét és ennélfogva változó erejű áram járja be a telefon dróttekercseit.

Ezen módon Bell tanár 700 méter távolságot áthidalt. A beszéden kívül azonban egyes zenehangokat is közvetített, még pedig a következő, csakugyan érdekes módon. Állandó fénysugár előtt forgó korongban egy nyílás volt, amelyen keresztül a fénysugár a fölfogó eszköz irányában átszürődött. Ha a korong forgott, természetesen annál többször takarta el időnként a fényforrást, minél gyorsabb volt a forgás.

A fény minden fölvillanásánál áram folyt a szeléncellán keresztül, amely a telefonban hanggá változott.

58