Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A telefon

A TELEFON.

A hártya rezgése természetesen hat a mágnessarkra. Vagy erősbíti, vagy gyengíti a sarkok delejességét. Ennek következtében a körűié csavart tekercsben rövid tartamú és különböző erejű villamos áramok keletkeznek.

Ezek az áramok átfutnak a vezetékdrótokon a másik, hasonló szerkezetű telefonhoz. Annak dróttekercsén átszaladva, a távoli mágnes delejességét módosítják úgy, hogy a vashártya erősebben-gyengébben vonzódik sarkához. A rezgések, amelyek tökéletes másolatai a feladó állomáson beszéd által keltett hártyarezgéseknek, a hártyát környező levegőt szintén hullámzásra indítják. Ezek a levegőhullámok hang gyanánt hatnak füleinkre.

Arra azonban, hogy a távbeszélőt nagyobb távolságra is használhassuk, szükséges, hogy az egyik telefont külön feladókészülékkel pótoljuk, míg az áramkörbe villamos üteget kell bekapcsolnunk, amely sokkal erősebb áramot fejleszthet, mint amilyet a telefon mágnese a föntebb leírt módon kelt.

1877-ben Edison új feladó eszközt talált fel. Észrevette, hogy minél erősebben szorítunk egymáshoz két darab szenet, annál könnyebben halad rajtuk keresztül a villamos áram. Ennek a magyarázata valószínűleg az, hogy a nyomás által több lesz az éritkezési pont és ezzel az áramnak az átkelésre szintén több «híd» kínálkozik.

Edison feladó eszköze ennélfogva kis szénlemezből áll, amely a telefon-hártyához van erősítve. Ezenkívül van még egy szén- vagy platinalemez, amely-54