Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)
A gyorstávíró
A GYORSTÁVÍRÓ. sokkal nagyobb elhajlással követi. Ahogy előre hátra inog, egy villamos lámpa fényét üveglencsére veti, amely utóbbi azután a sugarakat egy fényes pontba gyűjti össze. A gyűjtőlencse gyújtópontja éppen a sürgöny leadásra szolgáló fényérző papiroson van. Legelső készülékeikben a föltalálok a fényérző papirost függőlegesen álló hengerre alkalmazták. A henger egyenletesen forgott függőleges tengelye körül, mely utóbbi csavaijáratokkal volt ellátva. Ezen módon a fény hatásának kitett papirosrész csavarszerű sávként húzódott végig a henger köpenyén. A későbbi készülékek azonban függőlegesen lefelé futó úgynevezett végnélküli papirszalagot használnak, míg a villamos lámpát a tükörtől egy vízszintes hengeralakú lemez takarja el. Ebbe csavarvonal alakú finom nyílás van bevágva. A nyílás a henger egész kerületét egyszer körülfogta. Ez az ernyő az érzékeny papirossal egyidőben forog és e közben, a nyílás azon pontja, ahol a lámpafény átszűrődik, folytonosan vándorol jobbról balra, míg a tükörről visszavetett sugár az érzékeny papiroson balról jobbra halad. Abban a pillanatban, amikor a papiroson egy sor kész, az ernyő jobb oldala kerül megint a lámpa elé és a fénykéve megint elkezdi az írást balról-j óbbra. Természetes ezalatt a papírszalagnak egy sor szélességével kell helyét megváltoztatnia. A tükörnek ingása előre hátra a papiroson föl és lefelé húzott vonalakból álló írást alkot, ami a Lord Kelvin-féle ú. n. szifónírásra emlékeztet, amelyben 43
