Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A gyorstávíró

kai különválasztott összeköttetés folyamán megyen végbe.

В állomáson hasonló eszközhöz vezet a főhuzal. Világos tehát, hogy a rendszer megfelelő működésének — azaz a legképtelenebb zűrzavar elkerülésének — fontos föltétele, hogy a két forgó kar tökéletesen egyenletesen mozogjon. Ha A állomáson a forgó kar az i. számú lemezkét fedi, ugyanazon lemeznek kell В állomáson a leadó géppel összeköttetést adni. A legnagyobb nehézséget a «multiplex» távírásban éppen ennek elérése okozta.

A kopenhágai La Cour a karok forgásának szabályozására a «hangzó kerék»-nek elnevezett eszközt alkalmazta. A «hangzó kereket» valamely hangvilla rezgései szabályozzák. Maga a kerék lágyvasból készült, peremén fogazott. A fogak forgás közben egy mágnes sarkának közelében haladnak el. Ez szintén lágyvasdarab, de áramzáráskor delejes tulajdonságot vesz föl s magához rántja a legközelebbi kerékfogat. Ha az áramzárás a mágnesen keresztül szabályosan történik, egyenletes lesz a lágyvaskorong forgása. La Cour az áramzárások szabályosságát éppen hangvillák használásával érte el. A hangvilla csak bizonyos meghatározott rezgési számot képes betartani, mindig ugyanazt a hangot adja. Minden rezgés pedig áramot zár és egyenletes és egyforma forgást okoz úgy A, mint В állomáson, mivel egyenlő magasságú hangvillák készítése könnyű dolog.

Olyan érzékeny ez a rendszer, hogy alkalmazásával egyszerre tizenhat táviratot is lehet küldeni, a

A GYORSTÁVÍRÓ.

38