Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A gyorstávíró

A drótnélküli távírás csodálatos fejlődése ne feledtesse el azt, hogy igen érdekes, sőt föltűnő újdonságokkal gyarapodott a közönséges, drótvezetékű távíró is; különösen jelentékeny a haladás a jelzés gyorsaságában.

Az év bizonyos szakában és előre nem látható okoknál fogva, a fontos városokat összekötő vonalakon óriási forgalom fejlődik ki. Pedig a legjobb távírász sem képes percenként ötven szónyi sebességgel egy félóránál tovább sürgönyözni. A Morse-féle ábécé körülbelül három jellel ír minden betűt és a szavak átlagos hossza talán hat betűre tehető. 50 szó tehát vagy 9°° jelet tartalmaz, vagy 15 jelet másodpercenként. Elképzelhető, hogy úgy a föladás, mint a fölvétel ilyen viszonyok között még rövid időre is, igen fáradságos.

Vannak találmányok, amelyeknek az a célja, hogy a távírásban a tényleges fizikai munkát gépberendezésekkel végeztessék.

1842-ben Bain Sándor, thursói órás, megszerkesztette az úgynevezett «kémiai távíró»-t. A sürgönnyel továbbítandó szavakat fémből való nagy betűkkel

A GYORS TÁVI RÓ.

35

3’