Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

rübb alakjában nem egyéb, mint a villamos áram­körbe kapcsolt, lazán összefüggő anyagból álló veze­tékdarab, amelyen keresztül az áram csak ugráson­ként, haladhat át. De azt is megállapította, hogy ilyen fémrészecskékből álló mikrofón, a villamos hullám hatása után szinte megdermed, részecskéi egymásba illeszkednek, összetapadnak (latinul coháreo), míg a szénrészecskékből álló a hullám elvonulása után visz­­szatér előbbi laza halmazállapotához. 1891-ben a már említett párizsi Branly professzor előállított egy úgynevezett <(coháren>-t, ami a fen­tebbiek szerint nem egyéb, mint fémmikrofón. Öt évvel később Marconi egy kicsit megváltoztatta Branly eszközét és szabadalmat váltott saját készít­mény ű koherere számára. A koherer vékony, alig 5 cm hosszú és 2—3 milli­méter belső átmérőjű üvegcsövecske. Mindkét végébe drót van beillesztve és ezen drót mindkét oldalról ezüstből készült, az üvegcső belsejébe pontosan be­illeszkedő bunkócskában végződik. A két kis bunkó vége között 8/iо milliméter hézag marad. Megtöltik ezt a kis űrt egy különös fémreszelék keverékkel, mely 96% nikkel, 4% ezüst s valami elenyésző csekély hi­ganymennyiségből áll. Mielőtt beforrasztanák, a csö­vecskéből lehetőleg minden levegőt kiszivattyúznak. Ez az apró, fémreszelékkel töltött kézagocska csak akkor vezeti a villamosságot, ha Hertz-féle hullá­mok esnek reá. Máskülönben a koherer minden más gyakorlati esetben a szigetelők közé sorozható, mivel a fémrészecskék csak olyan lazán érintik egymást, A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom