Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ.

a) Az összegyűjtött (sztatikái) villamosság kisülése egy szikraközön keresztül erős villamos hullámokat kelt a közeli éterben.

b) Ezen hullámok felfoghatók.

c) Bizonyos körülmények között a felfogó (felvevő) eszköz működése a legkedvezőbb.

Ezen három fölfedezésből fakadt a drótnélküli távírás utolsó fázisa, amely Marconi nevéhez fűződik. Marconin kívül Branly Párizsban, Popoff Kronstadt - ban, Slaby Charlottenburgban s még mások fáradoztak azon, hogy a Hertz-féle hullámok gerjesztéséhez és felfogásához szükséges eszközöket tökéletesítsék.

Kísérleteikből a következő két követelmény kristályosodott ki:

1. a hullámok áthatoló képessége, legyen lehetőleg nagy, úgy, hogy bármely ellenálló közegen keresztültörhessenek ;

2. arra kell törekedni, hogy a hullámok — amenynyire lehetséges — eredeti energiájukat megtartsák, úgy, hogy az eredeti energiának lehető nagy százaléka érje el a felvevő eszközt.

Az első követelménynek legjobban a nagyon hosszú hullámok felelnek meg, míg a másodiknak az igen gyors, a fényhez hasonló rezgések.

Távírási célokra ennélfogva a két véglet közti arany középút lesz legalkalmasabb, mivel sem egy váltóáramú dinamógép több ezer kilométer hosszú hullámai, sem pedig a fénynek apró hullámai, amelyekből 20,000 fér el egy centiméteren, a kitűzött célnak nem felelnek meg. A Hertz-féle hullámok rezgéseinek

24