Archibald, Williams: Korunk találmányai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapet, 1910)

A drótnélküli távíró

A DRÓTNÉLKÜLI TÁVÍRÓ.

Ez legelőször is 1842-ben sikerült Morsenak, aki a Susquehanna folyamon át adott távirati jelzéseket mindennemű sodrony-összeköttetés nélkül. A folyó mindkét partján kifeszített egy háromszor olyan hosszú drótot, mint a vízmeder szélessége. Az egyik dróthoz volt kapcsolva egy villamos üteg meg egy billentyű, a másikhoz pedig a felvevő eszköz, vagy galvanométer. Mindkét drót nagy rézlemezzel végződött. Ezeket a rézlemezeket pedig a folyóba sülyesztették. Morse azon eredményhez jutott, hogy elég hosszú drótok és elég nagy rézlemezek alkalmazása mellett, jelzések adhatók bárminő távolságra. Az áram fémlemeztől fémlemezhez folyik, bár a vizen keresztül nagy része elvész.

Ugyanazon időtájban a skót James Bowman Lindsay, aki éppen oly pazarul volt megáldva tehetséggel, mint amilyen földhöz ragadt szegény ember volt, hasonló módon közvetített jelzéseket a Tay folyón keresztül. 1859 szeptemberében felolvasást tartott Dundeeban a brit tudós társaság előtt, amelyben azt fejtegette, hogy észlelései és számításainak következtében meggyőződött arról, hogy kábelösszeköttetés nélkül lehetséges a közlekedés Nagy-Brittannia és Észak-Amerika között. Nem kell ehhez egyéb, mint mindkét part mentén óriási méretű drótokat végighúzni s igen erős áramfejlesztő telepeket felállítani. A szegény tudósnak azonban ahhoz nem volt elegendő pénze, hogy nagyobb kisérleteket végezhessen és látható eredményekkel a társadalom segítségét megnyerje. 1862-ben meghalt, olyan férfi emlékét