Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

A kreativitás mérése általában tesztek segítségével történik. A tesztek megkonstruálását rendkívül megnehezíti azonban az, hogy - mint az előző fejezetekből is ismeretes - a kreativitásnak nincs egyértelmű definíciója, következés­képpen nem rendelhető hozzá jól meghatározott kritériumrend­szer sem. A pszichológusok számára az alkotóképesség - általában ezt szokták "kreativ potenciál" helyett röviden kreativi­tásnak nevezni - az alkotások létrehozását biztositó fizio­lógiai és pszichikus feltételek együttese, tehát az alkotá­sok létrehozásának belső feltétele. Jóllehet az alkotás belső feltételei nagyszámú kogni­tiv és személyiségtényezőkből tevődik össze, az eddig alkal­mazott kreativitástesztek - az igen sok és bonyolult akadály miatt - nem komplex vizsgálatra készültek. A kreativitásteszteknek mindenekelőtt az a jellegze­tessége, hogy az intelligenciatesztek konvergens /egyetlen jó megoldást feltételező/ feladataival szemben olyan diver­gens /meghatározatlanul sok megoldási lehetőségre módot nyújtó/ feladatok, amelyeknél a legfontosabb kiértékelési szempontok a következők;- a megtalált megoldások száma /a fluencia/;- a tartalmilag különböző megoldások száma /a flexi­bilitás/ ;- az eredetiség /originalitás/ mértéke, amelyet a megoldás statisztikai ritkaságából lehet megálla­pítani ;- a megoldás kidolgozottsága /elaboráció/. A tesztek jelentős részben Guilford intelligencia struktúra modelljének a divergens gondolkodási faktorok mérésére kidolgozott feladataira emlékeztetnek. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom