Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

möszöIni /,elfogulatlanság;- az értékek belső központja /az alkotó azonosul ön­magával egy olyan cselekvésben, amely aktualizálja képességeit a külvilág értékelésének figyelembevé­tele mellett; a természet és az igazság elfogulat­lan szeretete, gyönyörködés a törvényszerűség szép­ségében; a hasznosság vágya; az elismertetés vágya; a siker dicsősége/;- a "játékosság" /vagyis az a képesség, hogy az alkotó a feladatot saját maga szakmai kiváncsiságának kie­­légitésére és örömére,"szórakoztatására", versenyez­tetésére vállalja el; "rettegés" az unalomtól/;- a nonkonformitás /a kreativ emberek kevésbé konven­cionálisak a nem kreativoknál, több kockázatot vál­lalnak, szinesebb, érdekesebb egyéniségek/;- toleránsak, nem hajlamosak a fursztrációra /vagyis képesek a kudarcok elviselésére, a jelentkező prob­lémák pedig nem váltanak ki belőlük bénitó hatást/. Az alkotó elfogulatlanságán voltaképpen azt a tulajdon­ságát értjük, hogy ellenőrizni tudja előitéleteit, és bizo­­nyitó erejű cáfolat esetén mindig hajlandó felülvizsgálni őket. A tudós elméjét például erős előitélet jellemzi a lo­gika javára, de a tényt kell elfogadnia, még ha ellenkezik is a logikával. Ezért nem irányíthatja az alkotó kutatást a formális logika. Az igazság az, hogy mivel a tudós mindig a tény elsőbbségét vallja, függetlenül attól, hogy racio­nálisnak látszik-e, a legmagasabb szintű tudományos munka paradox módon logikátlan, vagy legalábbis nem logikus. Az értékek belső központjával, a természet és az igaz­ság elfogulatlan szeretetével kapcsolatban Selye János a következőket Írja. "A természet harmonikus eleganciáját szemlélni és vala-39

Next

/
Oldalképek
Tartalom