Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

II. A kreativitás

befogósapkát is a tengelyre húzott. A washingtoni Szabadalmi Hivatalban - mivel még senki sem jelentkezett ilyen megoldással náluk - nem sokat tana­kodtak a fonográf eredetiségét illetően, igy hát Edison 1878. február 19-én 200521. sorszám alatt megkapta a szabadalmi ol­talmat. /Figyelmet érdemel: nem egészen két hónappal a beje­lentést követően született meg az engedélyező határozat/. Utá­na már csak az eredeti elgondolás különféle változatai sor­jáztak újabb szabadalmak formájában. Az angolok után a franciák sem maradhattak le a tudo­mányos szenzációról. A fonográf bemutatásáról Puskás Tivadar gondoskodott 1878.március 11-én a Tudományos Akadémia szoká­sos hétfői ülésszakán. A siker olyan nagy volt, hogy a tisz­teletre méltó társaság önkéntelen tapsviharban tört ki és kö­vetelte a kisérlet megismétlését. Ezúttal a gép mulatságos módon ismételte: "Fonográf úr, beszél ön franciául? Igen, uram". Bouilland nevű öreg akadémikusnak azonban már sok volt ez a kérdezz-feleiek játék, úgy vélte csak egy hasbe­szélő csinálhat ilyen trükköt. Felháborodva kirohant, és torkon ragadta a szegény du Moncelt, miközben azt orditotta: "Nyomorult, majd éppen egy hasbeszélő fog minket becsapni!" Botrányos jelenet volt, az öregurat alig lehetett lecsilla­pítani. Holott ha belegondolunk, sokak érzéseit fejezte ki. Az élmény nyilván itt is olyan megdöbbentő volt, mint leg­először Edison laboratóriumában. Jellemző, hogy mennyire nem értették a fonográf működésének lényegét: voltak akik pél­dául különféle nyelveken mondott szavakkal próbálták zavar­ba hozni a gépet. Nem hitték, hogy nem utánzásról, hanem hangrögzitésről van szó, ami nincs összefüggésben a nyelv bo­nyolultságával . Közben az újságok tele voltak vad ötletekkel, hogy mi­re lehetne fölhasználni a fonográfot. Jellegzetes tünet, 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom