Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
II. A kreativitás
II. KREATIVITÁS 1.Az alkotó munka történelmi kialakulása, az alkotás fogalma, társadalmi jelentősége Az alkotó munka történelme azonos az emberiség történelmével. A bolygónkat benépesítő élőlények közül egyedül az ember képes uj dolgokat kitalálni. Távoli őseink, néhány millió évvel ezelőtt, közepes növésű, szervezeti felépítésükben a majmokhoz hasonló «emlősök voltak. Abban a világban, amelyben éltek, kegyetlen törvény uralkodott: ahhoz, hogy az erősebb élhessen, fejlődhessen, a gyengébbnek el kellett pusztulnia. A természet látszólag mostohán bánt az előemberrel, mert nem ruházta fel olyan természetes fegyverrel, amilyennel az állatok rendelkeztek, például hatalmas agyarakkal, karmokkal. Erő és ügyesség szempontjából is alulmaradt. Mindebből arra következtethetnénk, hogy a "létért való küzdelemben" távoli ősünk eleve pusztulásra volt Ítélve. Csakhogy tudjuk: másképpen történt. Az ősember nemcsak boldogult, de fokozatosan ki is emelkedett az állatvilágból, hatalma és akarata alá rendelte környezetét. Erre pedig azért volt képes, mert a Föld egyéb lakóival szemben fejlett agya és ügyes keze volt. A kreativitás - az alkotó gondolkodás - feltűnő jegyeinek magyarázatára azonban sok millió éves történelmünket tekintve csak a legutolsó néhány ezer évben találunk utalásokat, így például a régi indiai filozófusok után Platón és más ókori görög bölcs figyelt fel az alkotás folyamatára, ennek az állapotnak a fokozódására a felfedezés pillanatában. Az alkotó folyamatra irányuló önmegfigyelés a kreativitás vizsgálatának előfoka. Az alkotóképességek működése az 6
