Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
III. A termék (-technológia) innovációk
Azon általános tapasztalatból kiindulva, hogy a felelősségvállalás csak akkor eredményes, ha egyidejűleg megfelelő kompetenciával is rendelkeznek, a nagy projektekhez kialakult az un. projektorientációju vezetési szervezet /"c" modell/. A projektben résztvevő "szak"-osztáivok egy projektvezető alá tartoznak. A szakosztályokat a projekt követelményeinek megfelelően alakitják ki és a projektben résztvevőket mentesitik a rutinfeladatoktól. A korábbi hierarchikus vezetők utasitási jogkörét itt a projektvezető veszi át. A szervezéstudományban sokat vitatott kérdés a konfliktusok un. mátrix-szervezésben történő intézményesitése /"d" modell/. Ez a szervezési forma azt jelenti, hogy a vertikális vezetési feladatokat összekapcsolják a horizontális feladatokkal. A feladatok úgy oszlanak meg, hogy a projektmenedzser határozza meg, hogy mit és mikor tegyenek, mig a funkciómenedzser a "hogyant" és a "ki" állapitja meg. Az autoritás tehát a két menedzser között megoszlik, bár a döntés joga a vállalat vezetésének a kezében marad. A mátrix-szervezés már eleve magában foglal konfliktusokat, de ennek a szervezési módnak a képviselői abból indulnak ki, hogy a konfliktusok megvitatása pozitivabban befolyásolja a megoldási folyamatot, mint a konfliktusok elkerülése. További előnye a mátrix-szervezésnek a nagyfokú koordinálási kényszer, az üzemi erőforrások optimális elosztása, valamint az ötletekre való ösztönzés. Kiemelkedő fontosságú itt a projektmenedzser autoritása. Ha ezt az autoritást megosztják, fennáll annak a veszélye, hogy a munka terméketlen vitákba fullad. Például az USA-ban, Japánban az eddig elterjedt vállalati felépités-tipusok olyan megváltoztatását is tervezik, ami újfajta "feltaláló vállalathoz", "kísérletező vállalathoz", "kutatóközpontokhoz" vezetne, szoros összefonódásban 1C1
