Osman Péter: Iparjogvédelmi ismeretek 12 - A technológiavásárlás néhány gyakorlati kérdéséről (1985)
A titoktartási megállapodásokról
Igen jellemző, hogy a jellegzetesen erőpozícióból tárgyaló nagy cégek jelentős része, s különösen az Egyesült Államokbeli nagyvállalatok eleve üzletpolitikai alapon utasítják el a titoktartási kötelezettség vállalását. Ezek rendszerint azzal érvelnek, hogy a technológia birtokosa a saját védelmét illetően támaszkodjék szabadalmi illetőleg egyéb iparjogvédelmi oltalomra. Ez természetesen többnyire igy kivihetetlen és éppen ezért maga az álláspont is igen szakszerűtlen, ám azt e cégek erőfölényükre támaszkodva igyekeznek elfogadtatni. Feltétlenül reálisnak, sőt igen ésszerűnek és célravezetőnek kell Ítélnünk viszont azt az igényt, hogy az érdekelt felek egymást kölcsönösen segitve igyekezzenek úgy manőverezni, hogy a potenciális hasznosító még az üzleti titkot alkotó részletek felfedése előtt, a rendelkezésre bocsátott nem-bizalmas információk alapján minél nagyobb bizonyossággal meggyőződhessék arról, hogy valóban érdekelt-e a kérdéses technológia hasznosításában. Ennek egyik fő eszköze a technológia szolgáltatásai, teljesítmény paraméterei felől történő közelítés, vagyis annak felmérése, hogy a technológia mit nyújthat a hasznosítónak. Ha a potenciális hasznosító minden, külön kötelezettségvállalás nélkül hozzáférhető információ vonatkozásában már meggyőződött arról, hogy a technológia - amennyire az az adott tájékozottsági szinten egyáltalán megítélhető - várhatóan kielégíti az igényeit és nem talált semmilyen kizáró okot sem magát a technológiát, sem pedig a javasolt üzleti feltételeket illetően, akkor és csak akkor célszerű a feleknek továbbhaladniuk az üzleti titkok tartományába. MILYEN BIZTONSÁGOT NYÚJT A MEGÁLLAPODÁS Annak, aki titoktartási megállapodás keretében tár fel üzleti titkokat mások előtt, mindenkor tisztában kell lennie azzal, hogy minden ilyen megállapodás csak korlátozott biztonságot nyújthat. Néhány szempont a kockázatok mérlegeléséhez: 5 G