Osman Péter: Iparjogvédelmi ismeretek 12 - A technológiavásárlás néhány gyakorlati kérdéséről (1985)

A technológiai vásárlási megállapodások létrehozásának egyes gyakorlati szempontjairól

Az sem kétséges, hogy az adatbank tevékenysége csak akkor lehet hosszabb távon valamennyire is sikeres, ha mindkét vonatkozás­ban elegendően magas a reprezentációs arány. Ha ugyanis az adat­bank kinálatot nem reprezentálja, úgy a kereslet is elfordul tőle, ha viszont a kereslethez nem lehet általa eljutni, akkor érthető módon a kinálat számára sem érdemes benne megjelenni. Különösen gondosan kell felmérni azokat a technológia transz­fer adatbankoknak a tényleges potenciálját, amelyek azt állít­ják magukról, hogy minden szakterületen, de legalább is a szak­területek egy igen széles sávjában akti vak. Ez ugyanis olyan ha­talmas kapcsolatrendszert feltételez, amellyel csak kevesek rendelkeznek. Óvakodjunk tehát fő információforrásként elfo­gadni egy olyan adatbankot, amely néhány száz vagy pár ezer adattal a szakterületek egy széles sávját kivánja reprezentálni. A TECHNOLÓGIA ADÁSVÉTELI ÜGYLET LÉTREHOZÁSÁNAK INDÍTÉKAI SZEMPONTJAI A technológia kereskedelem sajátos vonásait nem érthetjük meg igazán anélkül, hogy ne vizsgálnánk meg azt, hogy milyen indí­tékok vezetik egyrészt az eladót, másrészt a vevőt a technoló­gia adásvételi megállapodások létrehozásában. Eladóként itt természetesen a technológia tényleges létrehozóját, illetve eredeti birtokosát, vevőként pedig annak az átvétel utáni tény­leges hasznosítóját tekintjük, tehát a közvetítő kereskedelem esetleges részvevőivel nem foglalkozunk. Az eredetileg hasznosítás céljára létrehozott vagy megszerzett technológiájának értékesítése, másoknak hasznosítására való átengedése mellett egy gazdálkodó rendszerint csak akkor dönt ha- saját gazdálkodó tevékenységében uj, fejlettebb technoló­gia hasznosítására kiván áttérni, s ezzel a korábbi techno­lógia számára már csak azzal hozhat hasznot, ha áruba bocsájtja 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom