Virág Ferenc et al.: Iparjogvédelmi ismeretek 6 - Az iparjogvédelem gazdaságtana (1984)
IV. Iparjogvédelemben részesülő szellemi alkotások pénzügyi szabályozása
d/ A kísérletek eszközeként beszerzett állóeszközök végleges termelésbe állítása alkalmával azok beszerzési áron számított értéke csökkentve a kísérletek időtartama alatti elhasználódásnak megfelelő értékcsökkenési leírással; e/ A technológiai célú beruházások teljes beszerzési értéke csökkentve a kísérletek időtartama alatti elhasználódásnak megfelelő értékcsökkenési leírással. Az előzőekben felsoroltak együttesen jelentik a saját műszaki fejlesztési alap képzést. Ez az alapkézés növelve a központi műszaki fejlesztési alapokból kapott végleges vagy visszafizetendő támogatással, a más gazdálkodó szervezetek műszaki fejlesztési alapjából átengedett végleges vagy visszafizetendő összegekkel, valamint a korábbi időszakban fel nem használt műszaki fejlesztési alap maradványával adja a rendelkezésre álló műszaki fejlesztési alapot. A műszaki fejlesztési alapképzés egyik legalapvetőbb változása, hogy - az 1983. előtt alkalmazott általános képzési rendszertől eltérően - elkülönült a vállalati műszaki fejlesztési költséghányad és a központi műszaki fejlesztési hozzájárulás befizetési mértéke. 1983. előtt a vállalatoknál a műszaki fejlesztési költségek pénzügyi fedezete a központilag meghatározott műszaki fejlesztési költséghányad alapján képződött. Az igy képződött vállalati műszaki fejlesztési alap hányadában állapították meg - ugyancsak rendeletileg - a központi műszaki fejlesztési hozzájárulás befizetési mértékét. A költséghányad elkülönitése lényegében azt jelenti, hogy 1983. után a vállalatoknál két műszaki fejlesztési költséghányad létezik: az egyik a vállalati költséghányad, amelyet a gazdálkodó szervek maguk határoznak meg; a másik a központi hozzájárulás, amely továbbra is rendeletileg került megállapításra. Ha a régi rendszerrel kívánjuk összehasonlítani az újat, akkor 1983. után e költséghányad összegét kell a régi vállalati költséghányadokhoz viszonyítani. A viszonylag alacsonyabb kutatás-fejlesztés igényű vállalatoknál - amelyeknél a vállalati képzési kulcsok korábbi mértéke a 2 százalékot nem haladta meg - a kötelező alapképzés megszűnt. Ezek után ezeknek a gazdálkodó szerveknek lehetőségűk van arra, hogy válasszanak: képeznek-e műszaki fejlesztési alapot /érvényesitenek-e a termékeik árában műszaki fejlesztési költséghányadot/ vagy nem és ha úgy döntenek, hogy igen, akkor a költséghányadok mértékét a vállalatok maguk döntik el. Természetesen ez azt is jelenti, hogy a saját döntési körben kialakított mérték tetszőleges és akár magasabb is lehet az 1983. előtti költséghányadnál. Ez az intézkedés tehát e területen növeli a vállalatok hatáskörét, döntési szabadságát. Ha a vállalat saját döntés alapján 88
