Szilvay Géza: Iparjogvédelmi ismeretek 3 - Újítási jog ismeretek és bírósági gyakorlat újítási ügyekben (1985)
II. rész. Példák a bírói joggyakorlatból - 1. Az újítás fogalmi ismérvei
5 A viszonylagos újdonság helyes értelmezése A felperes 1966 évben nyújtotta be újítási javaslatát, amelyben a távfűtött épületek nyílászáró szerkezeteinek szigetelését javasolta. Bár a vállalat a javaslatot kísérletre elfogadta, az 1968 évben elutasításra került és a vállalat a javaslatot nem hasznosította. Az újítási javaslatban megjelölt szigetelő anyagot ugyanis a vállalat nem tartotta megfelelőnek. 13 év elteltével az energiahordozók árában bekövetrezett nagymértékű emelkedés következtében vált időszerűvé a fokozott takarékosság a fűtő energiával is és ekkor kezdett el az alperes foglalkozni az ajtók és ablakok szigetelésének kérdésével. Uj fajta szigetelő anyag került kialakításra, ami lényegesen jobb az alperes által javasolt anyagiéi és ezzel az anyaggal kezdődött meg a lakások szigetelése. Amikor a felperes erről tudomást szerzett, a vállalathoz fordult, állítva, hogy újítási javaslata hasznosítva van, ezért kérte díjazását. Miután kérése eredménytelen maradt, a bírósághoz fordult kérve az újítási dij megítélését. Az első fokú bíróság a keresetet nem találta megalapozottnak. Elutasító döntése ellen az ujitó élt fellebbezéssel. A Fővárosi Bíróság a fellebbezést nem találta megalapozottnak. ítéletében rámutatott a következőkre; A felperes 1966 évi javaslata és az alperes által végzett szigetelés között nincs meg az okozati összefüggés. Ezért helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az alperes a felperes javaslatát nem hasznosítja. Az, hogy a nyílászáró szerkezetet tömítéssel szigetelni lehet, évtizedek óta közismert, az eljárás javaslatba hozása alkotó jellegű műszaki megoldásnak nem minősül. Annak nincs meg a viszonylagos 79
