Lontai Endre - Mádi Csaba: Iparjogvédelmi ismeretek 9 - Licenciaforgalmi ismeretek (1981)
IV. A licenciaszerződések szabályozása Magyarországon
4» A szabályozás diszpozitivitása Amint erre korábban más tárgy (jogi ismeretek) keretében rámutattunk, vannak jogi normák, amelyek kötelező jellegűek (kogensek), feltétlen érvényesülést kivánnak, más jogi előirások pedig elsősorban a szerződő felek orientálására szolgálnak, s abban az esetben érvényesülnek, ha a konkrét szerződés felei más feltételekben nem állapodtak meg. Az utóbbiakat nevezzük szubszidiárius, diszpozitiv, tehát eltérést engedő, a felek ellenkező kikötése hiányában érvényesülő szabályoknak. A polgári jogban, különösen pedig a szerződések szabályai terén az eloirások túlnyomó többsége diszpozitiv jellegű. Ez természetesen vonatkozik a licenciaszerződésekre is. A diszpozitivitás elvét kifejezetten rögziti az Szt.. 20.§ /1/ bek-e, amikor leszögezi, hogy "a felek a hasznositási szerződésre vonatkozó rendelkezésekből egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.” Kérdéses, hogy csupán az Szt.-ben rögzített licenciaszerződési feltételekre vonatkczik-e ez az általános jellegű, elvi diszpozitivitás, vagy az utalásként felhívott Ptk-szabályokra is. Valószinüleg az a helyes értelmezés, amely a mögöttes jogként érvényesülő Ptk-rendeIkezések kogens vagy diszpozitiv jellegét a Ptk. rendszerére alapítva tartja megállapíthat ónak. A szabályok diszpozitivitása nem csupán azt jelenti, hogy a konkrét szerződésben a felek a jogszabályi előírásoktól eltérő feltételekben állapodhatnak meg, hanem azt is, hogy szerződéseikben számos olyan feltételt is megfogalmazhatnak, amelyek tekintetében egyáltalán nincs jogszabályi rendelkezés. A szerződés konkrét tartalmát tehát a felek elvileg szabadon — a tételes szabályok keretei között vagy azokra támaszkodva — határozhatják meg, közös érdekeiknek megfelelő módon és részletességgel. 1954 73
