Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)

Árujelzők

körét öleli fel, anélkül, hogy különbséget tennének az áruk származását kifejező különböző földrajzi megnevezések - tehát származ&si jelzések, illetve eredetmegjelölések - között. Ma­gyarország jelenleg is több irányú előkészületeket folytat két vagy többoldalú ilyen célú megállapodások létesítése érdekében Már hatályos az Ausztriával kötött megegyezés, amelyet az 1973. évi 18. sz. tvr. hirdetett ki. A Magyar-Osztrák Egyezmény legfontosabb rendelkezé­sei a következők: A két szerződő ország kötelezettséget vállal arra, hogy az egyezmény mellékletében feltüntetett földrajzi megje­löléseket hatékony módon megvédi. Rendelkezése értelmében származási jelzésen és eredetmegjelölésen minden olyan utalást érteni kell, amely közvetlenül vagy közvetve valamely termék eredetére vonatkozik. Az utalás általában földrajzi megjelö­lés, de lehet egyéb adat is, ha a származási ország érdekelt forgalmi körei az ilyen adatokat a megjelölt termékkel kapcso­latban a termelő országra való utalásnak tekintik. Emlitést tesz az egyezmény arról, hogy az oltalom tárgyát képező megje­lölések a földrajzi származás megjelölésén kivül utalhatnak a kérdéses termék minőségére, tulajdonságaira is, amelyeket kizá rólag vagy túlnyomórészt földrajzi vagy emberi tényezők hatá­roznak meg. Az Egyezmény hatálya egyes speciális, továbbá a mel­lékletében feltüntetett megnevezésekre terjed ki. így a szerző dő országok különböző nyelvű nevére (elnevezésére) és as osz­trák tartományok neveire is, feltéve, hogy e megnevezéseket mezőgazdasági vagy ipari termékekkel kapcsolatban alkalmazzák. A jegyzékekben foglalt megnevezések kizárólag magyar illetőleg - az osztrák jegyzékben foglaltak - osztrák termé­kekre vannak fenntartva. Ha valamely megnevezés tulajdonnév vei azonos, az egyezmény szerinti alkalmazási tilalom arra nem tér 4580 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom