Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelmi ismeretek 8/1 - Nemzetközi iparjogvédelem (1980)
II. Az államok között létrejövő iparjogvédelmi nemzetközi szerződések és nemzetközi szervezetek
működés fejlesztésének egyik hatékony módszerét a szocialista gazdasági integráció iparjogvédelmi rendszerének további tökéletesitése jelenti. L/ Regionális iparjogvédelmi együttműködés a tőkés és a fejlődő országok csoportjai között . 1. A KGST keretein kivül regionális jellegű iparjogvédelmi együttműködés alakult ki a skandináv országokban, egyes délamerikai és afrikai országcsoportokban, valamint az Európai Gazdasági Közösség keretében, amely arra irányult, hogy bizonyos mértékig egyesitse az iparjogvédelem jogi mechanizmusát, jogi- szervezeti struktúráját. A skandináv országok (Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország) 1967. folyamán lényegében azonos szövegű szabadalmi törvényeket fogadtak el. A skandináv megoldáshoz hasonlóan a Carthagenai Egyezmény alapján létrehozott un. Andok Csoport (Bolivia, Chile, Kolumbia, Equadűr, Peru és Venezuela tömörülése) keretében az 1974* évi 85. számú határozat értelmében az emlitett országok egységes iparjogvédelmi jogszabályokat fogadtak el. Afrikában az 1962-ben Libreville-ben aláirt és Banguiban 1977-ben felülvizsgált Egyezmény alapján 14 afrikai ország felállitotta az Afrikai Iparjogvédelmi Szervezetet (OAPI) és elfogadta a tagországok közös szabadalmi, védjegy és ipari minta törvényeinek szövegét. 1976-ban jött létre a Lusaka! Egyezmény alapján az angol nyelvű afrikai országok Iparjogvédelmi Szervezete (ESARIPO) is. 2. A találmányok jogvédelmi rendszerének egységesitésére irányuló átfogó törekvések bontakoztak ki az Európa Tanács és az Európai Gazdasági Közösség égisze alatt is. Az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló szerződést 1957-ben Rómában Írták alá, A római szerződés 1327 60
