Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelmi ismeretek 8/1 - Nemzetközi iparjogvédelem (1980)
II. Az államok között létrejövő iparjogvédelmi nemzetközi szerződések és nemzetközi szervezetek
vonatkozáséban az Uniós országok törvényhozás ára utal, a 9» cikk a védjeggyel jogosulatlanul ellátott termékek lefoglalása tekintetében annak az országnak a jogára utal, ahol a megjelölés történt, vagy ahová az árut bevitték) vagy pedig valamely kérdést közvetlenül rendeznek (pl. a 4. cikk, amely az uniós elsőbbség kérdését szabá•lyozza, a 4. bis cikk, amely szabadalmak függetlenségét mondja ki). Az alábbiakban áttekintjük az Egyezmény legfontosabb rendelkezéseit. Az Egyezmény 1. cikke /1/ bekezdése kimondja, hogy az Egyezmény hatálya alá tartozó országok Uniót alkotnak az ipari tulajdon oltalmára. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy bár az Unió nem minősül nemzetközi jogalanyisággal rendelkező szervezetnek, de egy nemzetközi együttműködést folytató állam közösségnek és külön pénzügyi-adminisztrativ egységnek a Szel lemi Tulajdon Világszervezetén belül. Az Egyezmény 1. cikke további rendelkezései az ipari tulajdon fogalmát határozzák meg az e körbe tartozó kategóriák felsorolásával, és annak kimondáséval, hogy az ipari tulajdont a legtágabban kell érteni, az nem csupán az iparra, hanem az egész gazdasági tevékenységre kiterjed. Az Egyezmény legalapvetőbb anyagi jogi rendelkezései a követzezők: az egyenlő elbánás elve, az uniós elsőbbség intézménye és az un. közös szabályok. Az egyenlő elbánás elvének lényege az, hogy az Unió hatálya alá tartozó külföldi az iparjogvédelem terén a belföldivel azonos jogokat élvez. Ez alól csak egyes vonatkozásokban van kivétel (pl. a külföldiek kötelező képviselete). Az egyenlő elbánást olyan külföldiek is élvezhetik, akik nem uniós ország állampolgárai, de valamely Uniós ország területén valóságos és működő ipari vagy kereskedelmi vállalkozásuk van (un. asszimilációs elv). 1327 28
