Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)
L) Találmányi dij
Találmányi dijat csak a találmány tárgyának az értékesítéséből befolyt vállalati haszon után lehet megállapítani. Adott esetben a találmány tárgyát az alapanyag ás nem a végtermék jelentette. Az alapanyag külön nem értékesíthető. Ezért azt kell vizsgálni, hogy mennyiben részesedik az alapanyag a végtermék hasznából. A végtermék előállításához további munkára, további befektetésre, anyagfelhasználásra van szükség. Önmagában az a tény, hogy a végtermék jellegének a meghatározásánál az alapanyag a döntő, nem jelentheti, hogy a hasznos eredmény kialakításában egyedül az alapanyag játszik szerepet. Ebben az esetben ugyanis fölösleges lenne a további feldolgozás. Ezért a végtermék értékesítésével elért vállalati haszonnak azt a részét kell díjalapként figyelembe venni, amely arányban áll a találmányi eljárással előállított terméknek a végtermék kialakításában betöltött szerepével. Egyéb adatok hiányában ezt az arányt a Pp 206.§-ának az alkalmazásával mérlegeléssel kell megállapítani. Nem lehet irányadónak tekinteni, hogy a szabadalmi eljárással gyártott anyag a végterméknek csupán 1—2%-át teszi ki. Gyakorlatilag ennél sokkal nagyobb jelentősége van, mert az izaroma kialakításában meghatározó. A többi felhasznált anyagnak másodlagos (higitó, emulgeáló, stabilizáló) szerepe van. Természetesen nem lehet az egyéb összetevők szerepét sem figyelmen kivül hagyni, a végtermék létrehozásához ezekre is szükség van. Az a tény, hogy a biróság a közrehatás arányát mérlegeléssel állapította meg, nem jelenti eszmei dij alkalmazását, mert egyébként a díjalapot kiszámítható adatok alapján határozta meg. iíí2S£§l22bb_Biróság_Pf _IV_20_42Q^1_2Z§) 69* Az árbevétel és az önköltség általában nem alkalmas a dijalap meghatározására. — A találmányi dij alapja — általában — a találmány tárgyának az értékesítéséből 4689 91
