Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)
K) A szabadalom hasznosítása
tokhoz becsatolt levelezés tartalma szerint ebben a kérdésben a felek nem állapodtak meg. A felperes egyoldalúan állapította meg az általa kifizetett dijazás összegét, az alperes ehhez még ráutaló magatartás utján sem járult hozzá. Ellenkezőleg: kifejezetten kifogásolta a megállapított összeget. Az a körülmény, hogy az alperes nem válaszolt azonnal a felperes levelére, nem teszi a ráutaló magatartást megállapíthatóvá. Ugyanis a ráutaló magatartásnak határozottan ki kell fejeznie a fél akaratát,hallgatólagosan ez nem történhet. Ezért a felek között hasznositási szerződés nem jött létre. Az Szt 11.§-ának /1/ bekezdése értelmében a szabadalmasnak kizárólagos joga van arra, hogy a találmány hasznosítására másnak engedélyt adjon. Az alperes tehát indokoltan tagadta meg a hozzájárulást ahhoz, hogy a felperes további szabadalommal védett berendezést készítsen el. (Legfelsőbb Biróság Pf ГУ 20 396/1977/5) A hasznositási szerződés tartalma és tárgya 54. Szabadalom hasznositási szerződés tárgya nem lehet olyan tevékenység (tevékenységrész), illetve olyan eredmény, amit szabadalmi oltalom nem véd. A szabadalom hasznositási dij alapja csak olyan eredmény lehet, ami a szabadalom által védett megoldás alkalmazásából ered. A felek a hasznositási szerződésben hasznositási dijként a bruttó árbevétel 1%-át kötötték ki — a kiszámítás alapjának és módjának a meghatározása nélkül. A szabadalom lényegében különböző tárgyak (kiállítási állványok, térelválasztó elemek, bútorok) előállításához felhasznált elemek (panellapok és oszlopok) összekapcsolására szolgáló szerkezetet oltalmaz. Ezért a szabadalmasok — a hasznositási dij iránti perben — eredménytelenül kérték a dijazás alapjaként a szabadalom által védett szerkezet összekapcsolásával készült teljes termék árbevételét figyelembe venni. 70 4689
