Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fények a sötétség századaiban
A kölni dóm építészeti rajza 1245-ből A felül összehajló falívek — boltozatok — hatalmas oldalnyomását nem vastag falakkal ellensúlyozták, mint a román építészetben, hanem kívül alkalmazott gyámpillérekre és gyámboltívekre vitték át. A boltozatokat könnyű bordákkal alakították ki, a csúcsban jelentkező nagy erőket súlyos zárókővel fogták fel. A gótikus építészet „munkaigényes”, sok finom kőfaragómunkát kíván. A középkori katedrálisokat állandóan állványerdő vette körül, a kőfaragók kopácsolásától hangzott az egész környék. A nagyszabású templomépítkezések érthető okból egész vidékek lakosságát megterhelték, hiszen még ma is milliókba kerül az ilyen építkezés, illetve a gótikus templomok restaurálása vagy újjáépítése. A rengeteg épületszobrászati munkához a munka meggyorsítása és olcsóbbítása céljából sokszor homokkövet használtak, ami nem időálló. A kőszéntüzelés elterjedésével a levegőbe jutott kéndioxid a levegő nedvességével kénessavat, majd kénsavat alkotva a köveket rohamosan mállasztani kezdte. A fagy ugyancsak rombolja a nedvszívó homokkövet, ezért kell a gótikus épületeket állandóan javítani. A nehéz kövek felvontatása anyagfelvonókkal történt, ezeket gyakran emberi 6* 83
