Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Fények a sötétség századaiban
A középkorban általánossá vált a kengyel használata. A páncélos lovag kengyel nélkül nem harcolhat; a kengyel szilárd ülést biztosít, állat és ember kevésbé fárad. A lovasok felszereléséhez tartozott a sarkantyú is. A páncélos lovag egyik kezében pajzsát, másikban fegyverét tartotta. Ha mindkét kéz foglalt, a lovat ügetésre, vágtára bírni csak sarkantyúval lehet. Már ismerték az ókorban is, de csak a középkorban vált általánossá. A nyereg alakja is változott. A páncélos lovagok nyerge elöl-hátul támlás volt, hogy a lovagot ne lehessen könnnyen „kiütni a nyeregbó'l”, legyen mire támaszkodnia. A magyar nyereg szabad mozgást adott a lovasnak, hátra is fordulhatott, amit különben a nyilazó magyar harcmodor is megkövetelt. A rúdvaskészítés elterjedése a patkókészítést is lehetővé tette. Kialakult a patkolókovács mesterség. Kényes, fontos mesterség, hiszen ügyetlen patkolással a lovat tönkre lehet tenni. Az első állatgyógyászok a patkolókovácsok közül kerültek ki. A hadseregekben a legutóbbi időkig a „gyógykovács” a legtekintélyesebb mesterember volt. Az állatorvosi főiskolákon a „patkolástan”-t szinte napjainkig egyik legfontosabb és leggyakorlatibb tárgyként tanították. A XIX. században a patkolókovácsok tanulták meg elsőnek a gőzgépek kezelését, mai nehéziparunk, gépgyártásunk első „vasasai” közülük kerültek ki. A középkorban megjelent a szövőszéken a lábító. A XII—XIII. században a takácsok már lábítókkal váltották a láncfonalakat, a lábító lenyomásával alakították a „szád”-at, ahol a vetélőt átdobhatták. 1239-ben már ismerik a nagyüzemi szövés-fonást, a XIV—XV. században a posztókészítés nyomán emelkedő életszínvonal juttatja a polgárságot súlyhoz, hatalomhoz. Megjelentek a közös műhelyek, és a bérmunkások. 1338-ban Firenzében 200 textilműhely dolgozott, mintegy 30 000 ember élt közvetlenül vagy közvetve a textiliparból. Az ilyen nagyüzem azonban még kivétel, a termelő nagyüzemek még messze esnek a középkortól. Építkezés — a gótika A középkor nagy technikai vállalkozásai közül talán legnevezetesebb Nagy Teodorik ravennai síremlékének felépítése volt. A síremlék 515-ben hatalmas, faragott kövekből épült. A kerek épületet felülről egyetlen darab, hatalmas kőből faragott dóm zárja le. Még az uralkodó idejében Isztria félszigetén termelték ki a 360 köbméter térfogatú követ. Nyersen kifaragták, majd 11 méter átmérőjű, gerendákból és vastag pallókból összeácsolt keretben helyezték el. A 276 tonna (27 vasúti kocsi rakománya) súlyú követ áthajózták Itáliába s eljuttatták Ravennába, ami akkor még kikötőváros volt. (Azóta a Pó deltájának előnyomulása miatt szárazföldi várossá vált. Napjainkban nagy víziépítkezésekkel ismét tengeri kikötővé tették.) A követ rendeltetési helyén készre faragták, és a 9,3 méter átmérőjű kőkupolát közel 20 méter magasra felemelték. Az óriási zárókövön 12 kőből kifaragott fül látható, ezek lehettek díszek is, de 6 Korok, gépek, feltalálók 81
