Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az antik világ - Róma
megirányozták. A műszer rögzítése után a derékszögben levő léc irányzórésein átnézve a kitűzőpóznát hordo „figuráns”-t — személyt — „beintették”, vagyis az irányzóléccel a kiágazó út irányát kitűzték. Hosszméréshez rudakat, láncokat használtak, a hosszúságot — például útméréskor — a vízszintesre vonatkoztatták, tehát a vízszintes irányú távolságokat mérték. Ehhez zsebkésszerűen kinyitható mérőrúdjuk volt. A rúd alsó felét a terepre fektették, a felsőt vízszintesbe állították. így a rúddal mint nyitott zsebkéssel végigmentek a terepen. Frontinus római szakíró ezt az eljárást „bics- Pentagondodekaéder kázás”-nak, „cultellálás”-nak nevezte. A mérőasztalt és irányzóvonalzót is használták. Ezek a műszerek a mai napig fennmaradtak. Először a Latium felmérésekor használták. Állítólag Architas földmérő találmánya. Részletes leírása nem maradt meg. Az észak—dél irány kitűzésére a mezopotámiai találmányú gnómont használták. Megmérték egy függőleges rúd árnyékának változását, s amikor az árnyék legrövidebb volt, az kijelölte a déli irányt. A többé-kevésbé ismert római műszerek mellé legújabban egy egészen idegen eszközt is megismertünk. Az Alpoktól északra levő provinciák területén ugyanis az utóbbi időkben különös bronzeszközt találtak. A belgiumi Tongerenben levő Gall Múzeum egy példányt őriz ezekből a különös eszközökből. Bronzból készült ötoldalú lapokból összerótt pentagondodekaéder, sarkain kis gömbökkel. Az egyes lapokon lyukak, kivágások láthatók, mindegyik nyílás más méretű. A készülék egy darabból való bronzöntvény, lapjait és furatait gondosan csiszolták. A régészek sokáig tűnődtek, mi lehet a furcsa eszköz. Népszerű könyvekben, folyóiratokban is megjelent a képe, hogy az olvasók is gondolkodjanak, mi lehetett? Játékszer? Gyertyatartó? Szerencsejáték dobókockája? Esetleg ókori műhely „idomszer”-e? Gondos matematikai és mérnöki vizsgálat után kiderült, hogy geodéziai mérésre szolgált. Ha például megadott hosszúságú mérőlécet függőlegesen tartottak és a lyukakon át megirányozták úgy, hogy a lyuk felső-alsó pereméhez látszott érni a bot két vége, azonnal leolvashatták a távolságot. Különféle méretű lyukak, különféle rendű távolságok mérésére szolgáltak. Szögmérésre is használható volt. Egy német mérnök terjedelmes tanulmányt közölt a rejtélyes pentagondodekaéderről. Nem minden kérdésre tudott azonban válaszolni a német szerző. Miért nem találhatók ilyen eszközök az Alpoktól délre? Talán valami gall, vagy germán építész találmánya volt, és nem jutott el a római birodalom központjába? Lehetséges. 71
