Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
gyonhoz nem jutott, habár 1842-ben egy akadémiai bizottság megállapította, hogy gépe óránként 28 ezer betűt rak a helyére, s 28 kéziszedó' munkáját végzi. Kossuth is lelkes szavakkal köszöntötte a Pesti Naplóban, de ennél több nem történt... Kliegel később még feltalálta az egysínű vasutat (mint oly sok más feltaláló), azután kottaíró gépet szerkesztett, ami máig megoldatlan feladat. Sajnos írásai, rajzai, modelljei elkallódtak. Házának elárverezésekor minden holmija szétszóródott. 1870-ben halt meg, csalódott emberként. A Szuezi-csatorna A XIX. század minden tekintetben a nagy vállalkozások kora. A nagyszabású műszaki létesítmények mögött gyakran tőzsdei játék, pénzspekuláció húzódik, az üzletnek néha nagyobb szerep jut mint a mérnöknek, mégis, a közlekedés és még sok más feladat megoldása során tiszteletre méltó műszaki alkotások születtek. Végezetül ezek közül említünk néhányat. A Földközi-tenger térségéből Kelet felé vezető út megrövidítésére már az ókorban történtek próbálkozások. Csatornát ástak, amit azután az évszázadok pora betemetett. Nepóleon egyiptomi hadjárata során felmérette a terepet, és Le Pere mérnökkel az építkezés tervét kidolgoztatta. Le Pere rajzait a későbbi tervezések során fel is használták. A francia felmérések során azonban a szintezésben hibát követtek el s a Vörös-tengert 10 méterrel magasabbra mérték a ténylegesnél. Ez meghökkentette a csatornabarátokat, féltek, hogy a Vörös-tengerből átzúduló víz károkat okoz majd, ezért a tervet elejtették. Egyiptom a török időkben mélyen lehanyatlott, s csak a XIX. század első felében kezdett magához térni. A csatornaterv egyik legfőbb mozgatója a francia Lesseps Ferdinánd az egyiptomi uralkodó pasát rábírta a nagy mű megépítésére. Tőkés társaság alakult, úgy tervezték, hogy a csatornát megépítik, és ha elkészült, minden áthaladó hajó illetéket fizet. Az építkezés 1859. április 25-én indult meg. A feladat nagyságára jellemző, hogy a dolgozók ivóvízellátására naponta 1600 tevét kellett járatni. A kezdetleges egészségügyi viszonyok miatt járvány ok pusztítottak. Az építkezés kezdeti idejében kevés gépet használtak, mert a törökök 40 000 egyiptomi fellahot kényszermunkában dolgoztattak. Az angolok — politikai okokból — nem nagyon örültek a tervnek, eleinte sokat akadékoskodtak. Emberszeretet ürügyén követelték a kényszermunka abbahagyását. Ez meg is történt, s ekkor gőzekéket, gőzkotrókat állítottak munkába. A 160 kilométer hosszú csatorna 10 évig készült, és 1869 novemberében megnyitották. Verdi erre az alkalomra szerezte az Aidát, de az előadás körül nehézségek voltak, mert a kellékeket Párizsból nem tudták idejében elhozni. Párizst ugyanis a németek éppen ostromzár alatt tartották. A csatorna mentén három fontos város nőtt naggyá. Északi bejáratában Port Said, délen Szuez és a kettő között Ismail. A csatorna tőkés kihasználása a közelmúltban szűnt meg. 444
