Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Tudományos és technikai folyóiratok, ha automatizálásról, kibernetikáról írnak, gyakran emlegetik az automatizált olajfinomítókat, ahol gombnyomásra megy minden, az ember munkája csupán felügyeletre szorítkozik. A kőolajat a belőle nyert benzin és kenőolaj tette világpolitikai tényezővé; története régi, nem nélkülözi a romantikát,vért, harcot, egyszóval mindazt, ami izgalmas kalandregényekhez szükséges. A petróleum hőskora 1859. augusztus 27-én kezdődött. Ekkor történt, hogy Drake „ezredes” az amerikai Titusville-ben gödröt ásott, hogy a gödörben összegyűlt naftát eladja a gyógyszerészeknek. Amerikában ugyanis a „seneca-olajat” gyógyszerként kenték magukra és szedték be az emberek. Milyen eredménnyel, nem tudjuk; tény, hogy gyógyszertárban árusították. Drake ilyen gyógyszerkutat ásott. A gazdaságtörténelem Drake „ezredest” emleget. Drake a New Haven-i vasútvonalon kalauzkodott, itt szerezte ezredesi rangját és egyenruháját. Bizonyos, hogy az amerikai olajláz az ő nevével indult. A kőolajat ismerték a perzsiai parszik, akik az örök tüzeket — égő naftäkutak — imádták. A bibliai Szodoma és Gomorra pusztulását alighanem olajforrások égése okozta. Ezt a feltevést a környékben levő aszfaltelőfordulások valószínűsítik. Az arabok a kőolajat ledesztillálták. Pálinkafőző üstben (az amerikaiak whiskyfőző kazánban) hevítették, és a párlatokat külön-külön fogták fel. Kairóban a citadella raktárában hatalmas benzinrobbanás is történt. Valószínűleg a tűzvető vagy lángszóró fegyverekben használták abban az időben, amikor Európában a lovagok még sodronyingben indultak a keresztes hadjáratokba. Az olajat eleinte csupán kocsikenőcsnek használták, majd a desztillálás bevezetése után világítóolajat és benzint kaptak. A benzinnel eleinte sok baj volt, nem tudták mit csináljanak vele. Belekeverték a világítóolajba, amitől a lámpák felrobbantak, több finomító közelében gödrökbe engedték és elégették. Főtermék a világítóolaj és kocsikenőcs volt. Egy ideig, a gáz és villanyvilágítás elterjedésekor a petróleum látszott feleslegesnek. Ma a traktorok jó része petróleumot fogyaszt. A petróleum egy részét a finomítókban „krakkolják”, könnyebb fajsúlyú benzinné alakítják. A krakkolást a múlt század hetvenes éveiben Alexandr Alexandrovics Letnij orosz mérnök találta fel. A magasabb hőfokon elpárolgó naftatermékeket izzó vascsövön vezette át és tapasztalta, hogy gáz alakú termékek keletkeztek. így készül az olajgáz, mellyel vasúti kocsikat világítanak. Krakkbenzint készíteni a múlt században még feleslegesnek látszott, mire használták volna? Letnij találmányát ezért nem ismerték meg, később újra feltalálták. Letnij egyébként már 1879-ben a bakui olajból kenőolajokat készített, amit a vasúti kocsik tengelyeinek kenésére használtak fel. Az olajkereslet hatására az olajmezőkön hamarosan fúrótornyok erdeje emelkedett ki a földből. Először kézzel, majd gőzgéppel hajtott mechanizmusok hajtották az acél fúrócsöveket. Himbás szerkezettel ütve haladtak a fúrók lefelé. Később a rotary-rendszerű fúrók forgás közben hatoltak lefelé. A mélyfúrótechnika évről évre tökéletesedett. Ma már az ún. „turbinafúrás” bevezetésével (a Szovjetunióban találták fel) igen nagy mélységekbe lehatolnak. 6—7 kilométeres fúrások is vannak, és jelenleg tanulmányi célból a földkéreg átfúrását is tervezik: az ún. MOHOL-432
