Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A repülés

Első időkben az óriási szarvasmarhacsordákat csak úgy tudták értékesíteni, hogy a bőrt megszárították és eladták, az állatok tetemét kint hagyták, vagy folyókba dobták. Európa és Észak-Amerika gyorsan szaporodó lakosságának ellátására a húst legcélszerűbben tengerentúlról lehetett beszerezni, a nyers hús azonban nehezen szállítható, sózni kell. A sózást a hollandok találták fel. Willem Beukelszoon mód­szere szerint sózták a heringet, és másfél évszázad óta a sózott hering igen fontos néptáplálék. A holland hajók rakományában mindig szerepelt a sózott hering, természetes tehát, hogy a só mindig fontos behozatali cikk volt Hollandiában. A tengerentúli marhahús első konzerválási módját Liebig német vegyész eljárása szerint dolgozták ki. A húst fűszerezve szétfőzték, és a kapott húslevet beszárították. Levesport kaptak vagy sűrített húslevest, amit már gazdaságosabban lehetett szállítani. A húskonzervek készítését Franciaországban a XVIII. század végén kezdték meg. Az ilyen üvegbe zárt konzervek azonban gyorsan romoltak. Mindaddig amíg Pasteur nem tisztázta a baktériumok szerepét, nem tudtak hosszabb ideig eltartható konzervet készíteni. Pasteur működése nyomán felismerték a sterilizálás jelentősé­gét, s ezzel elsősorban az expedíciós hadseregek ellátására szolgáló húskonzerveket tudták gyártani. Hamarosan megjelent az ónozott vaslemezből készült konzerv­doboz is, amit jól lehetett csírátlanítani, s ezzel a konzerv bevonult a modern ember háztartásába. Az amerikai történelem romantikus fejezete az észak-amerikai városok húsellátá­sának megszervezése. A prérikről óriási csordákban hajtották a szarvasmarhát a nagyvárosok, elsősorban Chicago vágóhídjai felé. Marcona cowboyok (tehén­pásztorok) terelték az állatokat. Az ő életüket elevenítik meg évtizedek óta a filmek, ők a Vadnyugat hősei. Valóban hősi feladatot teljesítettek, mert a milliós városok élelmezését az ő munkájuk nélkül nem tudták volna megoldani. A chicagói vágóhidakon bevezették a futószalagot, s a levágott állatot „menet közben” dolgozták fel. Dél-Amerikában, Ausztráliában a rengeteg húst nem tudták elfogyasztani, azért konzervet gyártottak vagy hideggel tartósítva szállították Európába. Hideggel tartósítani már régóta tudtak. Az eszkimók jégben rejtik el húskészle­teiket, és jéggel megrakott hajókon húst már 1826-ban szállítottak Angliába. Ausztráliában és Dél-Amerikában azonban nem jutottak könnyen jéghez, azért a feltalálókra várt a hűtés technikájának kidolgozása. A hűtőtechnika a gázok törvényein alapszik. Az összenyomott gáz felmelegszik, a kiterjeszkedő gáz lehűl. Ha valamiképpen (például vízzel) az összenyomott gázt lehűtik, és az így lehűtött gázt kiterjeszkedni hagyják, jóval mélyebbre hűl le, mint eredetileg volt. Angliában L. W. Wright 1834-ben szabadalmaztatta az első hűtőgépet, amelyet Jacob Perkins és mások tökéletesítettek. 1867-ben Reece ammóniák cseppfolyósításával és elpárologtatásával próbálko­zott, s így sikerült a hűtést körfolyamatban megoldani. Az első nagyüzemű hűtő­­berendezés Ausztráliában épült, és 1880. február 2-án az első fagyasztott hús­szállítmány megérkezett Európába. 428

Next

/
Oldalképek
Tartalom