Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
A mai felvonók rendszerét Elisha Graves Otis alkotta meg. A felvonófülke vagy zsámoly két függó'leges sín között halad. A felfüggesztő' kötél két emelőbe akaszkodik, az emelők erős tekercsrugókat feszítenek ki. A felvonófülke súlya olyan nagy, hogy a rugók feszülten maradnak. Ha a tartókötél elszakad, a rugók összeugranak, ami azzal jár, hogy fékpofákat szorítanak az oldalsó vezetősínekhez, olyan erővel, hogy a liftfülke lecsúszását megakadályozzák. Otis 1854-ben nagy bizottság előtt mutatta be találmányát. A gyári anyagfelvonót megrakták hordókkal, súlyos ládákkal és Otis is ráállt. Amikor a felvonó megindult, az első emeleten Otis segédje elvágta a tartókötelet. A felvonó pillanat alatt megállt. — All safe, gentlemen — Teljes biztonság, uraim — mondta Otis színpadiasán. A személyfelvonókat sokféle biztonsági- és jelzőberendezéssel ellátták. A kezdeti időkben azért előfordultak balesetek is, de a lift népszerűsége nem csökkent. 1889-ben a párizsi világkiállítás egyik legfőbb látványossága Eiffel tornya volt. Gustave Eiffel (1832—1923) korának legkitűnőbb mérnöke és vállalkozója vasúti hidakat, vasszerkezetű pilléreket, csarnokokat, pályaudvarokat épített (nálunk a Nyugati Pályaudvar csarnokát). Yölgyáthidalások alkalmával épített 70 méter magas vasszerkezetű pilléreit a szakkörök osztatlan bámulattal nézték. Tervezett egy 130 m magas vasszerkezetű pillért, de nem építette meg, állítólag ez adta az ötletet a nagy torony felépítéséhez. Magas vasépítménnyel a híres Trevithick skót mérnök is foglalkozott. 330 méter magas, öntöttvas gyűrűkből összeállított kúp alakú tornyot akart építeni még 1832- ben, de tornyát — benne gőzgéppel hajtott felvonóval — túlságosan merésznek találták és nem fogadták el. Eiffel megépítette az óriási vastornyot. Építésekor nem gondolták, hogy meghagyják, a kiállítás után le akarták bontani. Ez nem történt meg, a párizsiak akik az építés előtt tiltakoztak a város „elcsúfítása” ellen, ragaszkodnak hozzá. Pedig a szerkezet közben elavult, anyaga kifáradt, folyton javítani kell, fenntartása sokba kerül. Hitler állítólag vasanyagáért le akarta bontani. Ma Párizs jellegzetes képéhez hozzátartozik. A torony tervezésekor felvonóra is gondolni kellett. Olyan gépet kellett építeni, amely elegendő látogatót tud felvinni, és minden körülmények között biztonságos. A legnehezebb műszaki feladat a felvonópálya elhelyezése volt a torony ív alakú lábaiban. A feladatot az Otis nevét viselő vállalat mérnökei oldották meg. A toronylábban hatalmas hidraulikus szerkezet működött. Hengerben dugattyú mozgott, s ennek rúdja drótkötelek segítségével emelte fel az utasfülkét. A nagynyomású vizet gőzgép szivattyúzta. A toronyba háromféle, egymástól független rendszert építettek be. Jelenleg az ún. Adoux-rendszer működik. Eredetileg gőzszivattyúval, ma villamos erővel dolgozik. Az eredeti Otis rendszert 1912-ben leszerelték. Az elektromos rendszer egyik főelőnye az, hogy télen nem kell befagyástól tartani. Ez azonban csak 1922-ig működött, akkor leszerelték. Jelenleg kétféle (megint csak hidraulikus) rendszer dolgozik, a befagyást kémiai úton akadályozzák meg. Csupán a torony legfelső részében levő Edoux-rendszer maradt meg eredeti alakjában. Eiffelről még annyit, hogy vállalatai a világ minden részében dolgoztak. A Panama426
