Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
I George Opdyke a férfiruhák „konfekcionálását”. Ezek a készruhák bizony az átlagemberre szabva legtöbbször szűkek, bővek, nagyok vagy kicsik voltak, hiszen „átlagember” nem sok van. Az amerikai férfiak azonban nem sokat törődtek a lötyögő nadrággal, húztak egyet a nadrágszíjon. Az öv, ami időről időre divatba jött, azért került a ruhákra, hogy feszesre húzva a lógó ruha is fess legyen. A köznapi ruhát gyűrötten hordták. Nézzük meg a Verne-könyvek szép fametszetű illusztrációit, azt látjuk, a XIX. század embere gyűrt, lötyögő ruhában, csizmában járt. A varrás mechanizálásával régóta próbálkoztak. 1790-ben egy Thomas Saint nevű angol bőrvarrógépet szabadalmaztatott, de gépét nem építette meg. Egy másik angol, Duncan 1804-ben öltőgépre, Madersperger bécsi szabómester 1814- ben pedig két, hegyén lyukas tűvel dolgozó paplantűzőgépre kért szabadalmat. A feltalálók a bonyolult kézimunkát próbálták utánozni, ez pedig mindig nehéz feladat. Itt is olyan gépeket szerkesztettek, amelyek öltéskor a cérnát teljes hosszában áthúzták, így a mechanizálás elvesztette értelmét. Egy amerikai feltalálónak jutott eszébe, hogy nem a kézi varrást kell utánozni, hanem teljesen új varrási módot kell kigondolni. így születtek meg az új elven alapuló varrógépek. 1830 és 1850 között főleg az egyenruhák tömeges varrása miatt igen sokan foglalkoztak varrógéppel; több mint 30 szabadalom próbálta a kérdést megoldani. 1820 körül Barthelemy Thimonnier francia szabómester horgolótűvel dolgozó gépe láncöltést végzett. Akkoriban a francia gyárak falusi asszonyokkal „bérmunkában” végeztették a varrást és hímzést. Thimonnier négy évi fúrás-faragás után elkészítette varrógépét. 1831-ben már 80 géppel dolgozó műhelyt nyitott Párizsban katonai egyenruhák varrására. A párizsi szabók azonban, akiknek az egyenruhavarrás állandó, biztos keresetet jelentett, műhelyét megrohanták és szétrombolták. Ő maga csak nagy üggyel-bajjal menekült meg. A vállalkozásból koldusszegényen került ki. Később összeállított egy gépet újból, vállára vette, és mutatványosként járta vele az országot, majd pénzes társra talált, s új gépeket készített. 1848-ban a forradalom vállalkozásával együtt elsöpörte. Még megjelent az 1851-es londoni kiállításon, de elkésett. Próbálkozott, de ereje elhagyta, és harminc évi küzdelem után meghalt. A varrógép feltalálásának dicsősége amerikai feltalálónak jutott. Amerikában több feltaláló próbálkozott, de vállalkozásuk nem sikerült. így például Walter Hunt, a szövőgépek vetélőihez hasonló szerkezettel dolgozó varrógépet készített, de műve nem tűnt fel. Munkáját Howe folytatta, aki varrógépét 1846. szeptember 10-én szabadalmaztatta. Találmányának fő jellegzetessége a hegyen átlyukasztott tű, és a hajó alakú vetélő volt, amit még ma is látunk régibb varrógépekben. Az olcsón, tömegben gyártott varrógépet Isaac M. Singer terjesztette el az egész világon. Singer kitűnő mechanikus volt Bostonban. A varrógépet megismerve 12 nap alatt elkészítette az első modellt, és 1851-ben szabadalmat kért rá. О vezette be a lábhajtást, Howe vízszintesen mozgó tűje helyett függőlegesen mozgó tűt szerelt gépére, és ezzel a munka könnyebbé vált; nemcsak egyenes, hanem görbe vonalon is lehetett a szövetet vezetni. Singer Howe szabadalmaiért 1849-től 1854-ig 25 ezer 423
