Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Technikai kultúrák az ókorban
A nagy vízimunkálatokhoz szükséges földmérést papok végezték, a fontosabb pontokat kőoszlopokkal jelölték meg. A városokat szennyvízlevezető csatornákkal hálózták be, az ivóvizet ugyancsak csatornákon a folyókból vezették a városba. Gondolnivaló, hogy az ilyen csatornák, árkok építése fejlett kitűző és szintező technikát kívánt. A legnagyobbszabású létesítményt, a Jerwan-vízvezetéket i. e. 691-ben, az asszír időkben építették. Az asszír idők emlékét a messzi Jeruzsálemben érdekes műszaki alkotás őrzi. Jeruzsálemben Ezékiás uralkodott, amikor híre érkezett: az asszírok a város megtámadására készülődnek, hogy — mint a Biblia mondja — megrohanják a zsidókat, „mint a mezők farkasai a cserényt”. A várost ivóvízzel a falakon kívül levő — ma Szűz kútjának nevezett — forrás látta el. Ezékiás tudta: ha a forrást az asszírok elfoglalják, a város elveszett. Azért elrendelte, hogy a forrásvizet alagúton át vezessék a városba. Az alagút i. e. közel 700 évvel épült, ma is látható, körülbelül 250 méter hosszú, lehajolva járható. A bányászok két végén egyszerre kezdték kihajtani. Itt még nem alkalmaztak kialakult geodéziai módszereket, s ez az alagút irányának tétova vezetésében látszik. A munkások meg-megálltak és a szemközti csoport csákányütéseinek hangját figyelték. Az alagút közepén jól látható a találkozás, más szóval „lyukasztás” helye. Korunkban bányamérnökök felmérték az alagutat, s kiderült, hogy jóval hosszabbra építették, mint kellett volna, egyszóval rosszul vezették. De valóban rosszul vezették-e? Régészek úgy gondolják, az igen mély vallási életet élő zsidók el akarták kerülni Dávid és Salamon király sírját. Ezen a nyomon elindulva azután a régészek évek óta keresik a két nagy király sírját. Egyelőre hiába. A védelmi intézkedések nem használtak, az asszírok feldúlták a várost, lakóit elhajtották a „babiloni fogság”-ba. Évtizedek múlva a foglyok visszatértek, Jeruzsálem újból felépült. Időszámításunk első századában a rómaiak rombolták le. Az asszír birodalom és egész Mezopotámia városainak romjait vastagon belepte a sivatag pora és a feledés, míg azután a múlt században kiásták. A piramisok földje Ha Egyiptomra gondolunk, azonnal a piramisok jutnak eszünkbe. Az ókor legnevezetesebb, máig megmaradt nagy mérnöki alkotásai ezek, s eredetükről és céljukról írók, művészek, történészek évtizedek óta vitatkoznak. A legtöbb kutató megegyezik abban, hogy a piramisok az egyiptomi halottkultuszt szolgálták, sírkamrát rejtettek. Sok körülményből azonban azt lehet gondolni, hogy más céljuk is volt. E körül a „más” körül folyik a nagy vita. Az egyik tudós állítja, hogy a piramisok az egyiptomiak mérnöki, csillagászati tudományának mintegy kőbe foglalt enciklopédiái voltak, mások éppen azt bizonyítják, hogy az egyiptomiak a számolásban és csillagászatban elég gyengén álltak, ami ugyan elég könnyelmű állítás. Jelentéktelen mérési hibákat túloznak el állításaik igazolására. 39
