Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A repülés

Drais kerékpármodellje

tői; a vasparipást országszerte „megbolondult köszörűsnek” híja a magyar nép. A czim nem éppen hízelgő, de a köszörűsre való hivatkozásban eléggé találó; rosszabb a hivatalos neve, a »kerékpár«, mely a »bycicié« és a »Zweirad« kaptáján termett.

A nem nagyon hízelgő ismertetés óta közel nyolcvan év telt el, s látjuk, a kerékpár hihetetlenül elterjedt, már ott tartunk, hogy az iparilag fejlett országokban ismét azzá válik, aminek indult — sporteszköznek. A világforgalomban nem kapott helyet, de a helyi és főleg kisvárosi forgalomban annál inkább. Ma azonban előbb a motorkerékpár (moped, motorroller), majd a személygépkocsi egyre nagyobb lendülettel visszaszorítja. A lovakkal együtt a kerékpár is lassanként korszerűtlenné, idejétmúlt eszközzé lesz.

1817-ben Drais Károly, illetve Baron Karl von Drais de Sauberon (megh. 1851) hercegségi erdőmester fából tákolta össze az első kerékpárt. Elöl-hátul egy-egy kerék, közéjük lécekből vázat épített, a vázra helyezett nyeregre ült, és a járművet lábával taszigálta előre. Az akkori rossz utakon kegyetlenül nehéz sport lehetett, de az emberek megbámulták, és haladni lehetett vele.

Hamarosan sporteszközzé vált, különösen Angliában, ahol a Dandy horse (ficsúr-paripa) nevet kapta.

1868-ban a párizsi világkiállításon vasból készült „velocipédek” tűntek fel, amelyeknek elöl óriási kereke volt, hátul pedig egészen kicsiny kerék gurult. A felülés az ilyen járműre nem volt veszélytelen vállalkozás. Készítettek két személyes velocipédet is, ezt magyarul úgy nevezték, hogy „vasparipa kettőnek”.

416