Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Újszerű üvegolvasztó technikát dolgozott ki, és hó'technikai kérdésekkel foglalkozva ébredt fel érdeklődése a vas- és acél iránt. A krími háború (1854—1856) idején szárnyas ágyúlövedéket szerkesztett, ami simacsövű ágyúból kilőve, saját tengelye körül forogva repült a levegőben. Találmányát az angol kormánynak, majd III. Napóleonnak ajánlotta fel, de nem fogadták el, csak az első világháború aknavetőinél jelent meg újból. Hamarosan észrevették a háború során, hogy a használt öntöttvaságyúk hamar tönkrementek. Bessemer egy franciaországi üzemben három hét alatt kidolgozta új acélgyártó eljárását. A szabadalmat 1855. október 17-én kapta meg. Lényegében ma is az akkor kidolgozott módszerrel dolgoznak. Bessemer 1856—1859 között Sheffieldben saját acélművében kezdett dolgozni. Módszere abban áll, hogy olvadt nyersvason levegőt fújat át, és a levegő a felesleges szenet kiégeti. Nálunk Diósgyőrött a század elején dolgoztak Bessemer „körték”, majd lebontották őket, most ismét tervezik ilyenek üzembe állítását. A nehéziparnak a múlt század közepén nagy tehertétele volt a rengeteg ócskavas. Az öntvénytöredéket fel tudták használni, az acélhulladékot azonban magas, 1500 fok körüli olvadási hőmérséklete miatt nem. Olyan acélgyártó módszert kellett tehát találni, amivel az acélhulladékot is acéllá lehet feldolgozni. William Siemens (1823—1883) német eredetű angol feltaláló, (ne tévesszük össze Werner Siemenssel), és később Émile és Pierre Martin francia vaskohászok dolgozták ki a világhírű Siemens—Martin-eljárást. Forró gázokkal felhevített téglarácsban levegő és fűtőgáz keveréke átforrósodott, és így égett el az „adag” fölött. Az acélhulladék és öntöttvastöredék az égő gáz hőmérsékletén megolvadt. A vasrozsda a szén egy részét az öntvényből elvonta, azonkívül az alacsony széntartalmú acélhulladék és magas széntartalmú öntöttvastöredék széntartalma közepes szénmenynyiségű acélt adott. Ma a világ acéltermelésének jelentékeny hányada Siemens— Martin kemencékből származik. Legújabban a régibb generátorgáz helyett pakurával vagy földgázzal fűtik. A század legnagyobb acél embere Alfred Krupp (1812—1887) kis esseni vashámorát a világ egyik legnagyobb acélgyárává fejlesztette. Feltalálta a pénzek, érmek, evőeszközök tömeggyártását hengereléssel, majd apjától örökölt tapasztalatok alapján kidolgozta a tégelyacélgyártást. Az acélt nagy grafittégelyekben hosszú időn át olvadtan tartotta. A „tégelyacél” kitűnő gép-, ágyúcső- stb. anyagnak bizonyult. A korszellemnek és a feltörekvő német militarizmusnak kedvezett Krupp működése. A drága, csak külföldről beszerezhető bronzanyag helyett acélból öntötte és kovácsolta az ágyúcsöveket. 1876-ban Amerikában a centennáris kiállításon óriási partvédő ágyút mutatott be. A szakemberek alig akarták elhinni, hogy olyan óriási acéltömb önthető és kovácsolható. A Krupp ágyúgyár az egész világ minden nemzete részére, a politikailag szemben álló feleknek is szállított ágyút, páncélt, és része volt a két világháború előkészítésében és felidézésében is. A gépgyártás egyre fokozódó igényei miatt mind több és még jobb acélt kellett gyártani, új módszereket kellett kidolgozni az egészen tiszta, igen finom acéláruk (borotvapenge, hajszálrugó, szerszámacélok) gyártására. Az acélokat ötvözni kezdték, nikkellel, krómmal, mangánnal, wolframmal, titánnal stb. 26* 403