Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Technikai kultúrák az ókorban

bár a tízes számrendszert is ismerték. A két számrendszert összevonva is alkalmazták, azért matematikus legyen, aki számtábláikon, költségvetéseiken és csillagászati számításaikon eligazodik. Technikai érzéküket jellemzi, hogy kereskedelmi, bérelszámolási stb. célokra szorzó- és osztótáblákat készítettek, ezzel gyorsították a számolást. Négyzetre emelést 60-ig ugyancsak táblázatból végezték, só't kobozó tábláik is voltak, egészen 16-ig. Ismerték a számtani és mértani haladványt is.

Az öntözőcsatornák, gátak, zsilipek, erődítmények, utak építéséhez a földmérést ki kellett fejleszteni. Szabálytalan alakú területek nagyságát három- és négyszögekre való felosztásával könnyítették meg. I. e. kb. 2000-ből agyagtáblát ismerünk, melyen a Pitagorasz-tétel nyomai ismerhetők fel. Tudósaik egyes feladatokat már általánosítani igyekeztek, vagyis a tisztán gyakorlati megoldásokkal egy időben az elméleti tudományos alapokat is keresték.

A kör napjainkig általánosan használt 360 fokos beosztása ugyancsak babiloni eredetű. Tőlük vették át a görögök, rómaiak és végeredményben az egész nyugati világ. Az űrmértékek és súlyok rendszere a 3-on és 12-őn alapult. A súly, köb, szögmértékek rendszere mutatja, hogy a mértékekben rendszert kerestek, akár a modern ember a tizedes szám- és mértékrendszerben.

Csillagászati megfigyelésekre napórát, víziórát és árnyékvető rudat (gnómon, pólosz) használtak. A napóra és pólosz különféle kivitelben szerepelt, lényegében árnyékvető pálcának vagy kifeszített húrnak az árnyékát figyelték meg. Ismerték a csillagászatban sokáig használt szögmérőműszert, az asztrolábiumot.

A babiloniak hatalmas templomokra emelt csillagásztornyokat zigguratokát építettek. Az emeleteket kívülről különféle színű zománctégla borította, a színek asztrológiai vonatkozásúak.

Az asszírok háborúikban ostromgépeket, faltörő kosokat, „páncéltoronnyal” felszerelt harckocsikat használtak. A páncél még csupán fa, de az ostromlóknak a nyílvesszők és hajítódárdák ellen védelmet nyújtott. Szerszámaik vegyesen rézből, bronzból, vasból készültek. Szargon király palotájában ókori arzenál nyomai mutatják a fejlett fegyveripart. Kétszáz tonnányi vasfegyver került elő egy raktárból; a hozzá szükséges vasat minden bizonnyal nyugati szomszédaiktól, a hettitáktól szerezték be.

Építkezéseikhez agyagból formált („vetett”), napon szárított, aszfalttal összetapasztott téglát használtak. A boltozatot ugyan ismerték, de erőjátékát nem látták tisztán, azért falaikat, épületeiket túlméretezték, vastag falakat raktak: épületeik romjai valóságos dombokat alkotnak.

Az aszfalttal egy időben cementet is alkalmaztak habarcsként. A sivatagban meszes földet gyűjtöttek, ez vízzel jó kötőanyagot adott. Víztartályok falazásakor belülről mészföld és hamu keverékét használták, ami vízzáró, gyorsan kötő bevonatot alkotott.

A vallási életükben nagy szerepet játszó bika-szobrokat óriási kőtömbökből faragták és szánokon csúsztatták, vagy bezsírozott dorongokon gördítették. A terhet hátulról emelődorongokkal „noszogatták” előre, a munkásokat ostoros felügyelők nógatták nagyobb erőkifejtésre.

A babiloni-asszír nagy építkezések és egyéb nagyszabású mérnöki munkák tervezőit, alkotóit nem ismerjük, róluk szóló feljegyzés ez ideig nem került elő.

37