Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
Dél-Angliát ilyen ballongátak védték. 1944-ben a ballongátak köteleiben 278 szárnyasbomba akadt fenn és zuhant le. A háború végén megmaradt ballonokat napjainkban érdekes célra használják fel. Folyékony gázokat tárolnak bennük. A XX. században egyébként a ballon reneszánszát éli. Auguste Piccard svájci professzor a kozmikus sugárzás tanulmányozására óriási hidrogénnel töltött ballont épített, és zárt, alumínium gondolájába zárkózva 16 000 méter magasra emelkedett fel. Piccard sikeres útja után a Szovjetunióban szállt fel a sztratoszféra léggömb és 18 500 méter magasságot ért el. Ugyanezen évben három amerikai 165 méterrel magasabbra emelkedett, de léggömbjük felrobbant, ó'k ejtó'ernyővel menekültek. Késó'bb héliumtöltésű ballonnal 2 személy 22 000 méter magasra jutott. 1934-ben három szovjet repülő' emelkedett fel, de lezuhantak. Valószínűleg azért, mert sokáig tartózkodtak a sztratoszférában, ballonjuk lehűlt és az összehúzódó gáz felhajtóereje annyira csökkent, hogy leszállásuk zuhanássá vált. A repülők nem tudtak a gondolából kibújni, mert a búvónyílást csavar zárta el, s nem volt idejük kinyitására. Napjainkban repülőgépanyahajóról felbocsátott óriási nylonzsák-ballonokkal ostromolják a sztratoszférát, s már jóval túlemelkedtek a 30 000 méteren. Ennél nagyobb magasságok megfigyelése azonban már rakétával jobban megoldható. A kormányozható léghajó A kormányozható léghajó történetével sok könyv foglalkozik, ezekből megtudjuk, hogy a sikeres és sikertelen kísérleteknek, konstrukcióknak száma áttekinthetetlen. Egészen különleges, igen szellemes szerkezetekről is olvashatunk. A múlt század negyvenes éveiben például egy orosz hadmérnök, J. Tetresski rakétamotoros léghajót tervezett; kortársa Emil Hir 1843-ban sűrített levegővel akarta a léghajót előre hajtani, az angol James Nye lőpor rakétával tervezte léghajóját. Pierre Julien 1850- ben óraműves, rugómotoros léghajó modellt készített. A modell működött, de nagy léghajó építésére nem tudott elegendő pénzt összegyűjteni, a rugómotor különben sem alkalmas ilyen célra. Henry Giífard kísérletei a gőzmotoros léghajóval már sikeresnek számítanak. Szivar alakú léghajóját kis gőzmotor vitte előre, de kormányozni nem tudta. Egyébként Giífard találta fel a gőzkazánok egyik legfontosabb berendezését, a gőzsugárszivattyút. Lenoir 1860-ban szabadalmaztatta gázgépét, ettől kezdve a gázgépek léghajókon is megjelentek. A hatvanas évek elején O. S. Kosztovics orosz feltaláló ragasztott falemezből készült vázzal építette meg léghajóját, és a „merev” váz célszerűnek bizonyult, de a cári vezérkar a kísérletezést költséges volta miatt leállította. Érdekes konstrukció volt a magyarországi Schwarz Dávidé. Ő alumínium lemezből való óriási kúposvégű hengert tervezett és épített. Vékony lemezből, belső 24 Korok, gépek, feltalálók 369
