Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A repülés

Joseph Montgolfier Avignonban 1782 novemberében papírból nagy ballont készített, alul bő nyílást hagyott, és papírtűz fölé tartotta. A tűzből felszálló forró levegő a ballont felfújta, és az a magasba emelkedett. Ekkor egy párnahuzattal megismételte a kísérletet, és a vánkos is a levegőbe emelkedett. A siker láttán levelet írt testvérének a következő szöveggel: „Azonnal szerezz be sok taftot (selyemszövetet) és zsinórokat. A világ leg­bámulatosabb dolgát fogod rövidesen megtapasztalni.” Régi találmányokról szóló könyvek gyakran „véletlennek” tulajdonítják a fontos újítások létrejöttét. így a léghajó ötletét is onnét származtatták, hogy egy, a tűz felett száradó női ing a meleg levegőtől felduzzadva felemelkedett, és ennek látványa vezette Montgolfier-t a léghajózás feltalálására. Régi francia szólásmondás: „ha az okot keresed, az asszonyt keresd”. Jelen esetben ezt a megjegyzést alkal­mazták a női inggel induló kísérletezésekre... Ezzel szemben tény, hogy a legelső léghajó hosszadalmas kísérletezés és munka eredménye. Az sem kétséges, ha a Montgolfier testvérek nem találják fel, pár év múlva feltalálta volna más. Joseph és Étienne megismételte a kísérletet. Nedves szalmát és gyapjút égettek, a sűrű füst felfelé szállva felduzzasztottá a föléje tartott nagy zsákot olyannyira, hogy tartózsinórját eleresztve a zsák a levegőbe emelkedett. A kor felfogására külön­ben jellemző, hogy számításba vették a füst „elektromos” tulajdonságait is, úgy képzelték, valamilyen villamos erő is közreműködött. Az első papírballon töltésekor meggyulladt s elégett. A második, húsz köbméter térfogatú ballon olyan jól működött, hogy töltés közben tartózsinórját elszakította, háromszáz méter magasra szökött, és 10 percig a levegőben maradt. Kissé komikusán hangzik, hogy Guericke és Torricelli után több, mint száz évvel a feltalálók és sok más tudós nem azzal magyarázták a levegőbe emelkedést, hogy a meleg levegő könnyebb, hanem egy új gázt, a „Montgolfier-gázt” találták fel, aminek az a meglepő tulajdonsága, hogy nehéz tárgyakat képes felemelni. A Montgolfier testvérek látták, jó úton járnak, ezért új ballont készítettek; 12 méter átmérőjű, 600 köbméter térfogatú zsákot két rúd között kötélre függesz­tettek. A zsák vászonból készült, a gázszivárgás megakadályozására belül papírral kibélelték. 1783. június 5-én számos hivatalos és nem hivatalos néző előtt a kísérletet meg­ismételték. A nedves gyapjúból és szalmából álló tűz forró levegővel és füsttel töltötte meg a 230 kilogramm súlyú ballont. A kötelek eleresztése után a ballon kétezer méter magasra szökött fel, és két kilométerre a feleresztés helyétől leszállt. A nézők lelkesedése nem ismert határt. Akkoriban tudósok és laikusok egyaránt még mindig valami új gázra gondoltak. Faujas de St. Fond professzor 1784-ben például arról írt, hogy „.. .lúgos gáz kelet­kezik, a meggyújtott flogisztonból gáz fejlődik, ami a légköri levegőt megvál­toztatja”. A kísérletek híre hamarosan Párizsba is eljutott, és a francia akadémia a Mont­golfier testvéreket meghívta, mutassák be tudományukat a főváros közönségének is. A kísérletek költségeire Faujas de St. Fond professzor nyilvános gyűjtést rende­zett. A kísérletet Alexandre Caesar Charles fizikus vezette és irányította. Charles kiszámította, hogy az „új” gáz másfélszer könnyebb a levegőnél. Minthogy a 364

Next

/
Oldalképek
Tartalom