Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - új gépek, új energiaforrások
I legalább is ötször kevesebb költségbe kerülendőt, gyógyítási czélra könnyen alkalmazhatónak nyilvánítá.” Jedlik ezen készülékének belső tekercsében egy vasmagot lehetett mozgatni és ezzel az indukált feszültséget szabályozni tudta. Ha az induktor vékony tekercsében elég nagyfeszültségű áram keletkezett, a drótvégek között szikra csapott át. Az ilyen készüléket szikrainduktornak nevezték el. 1841-ben Emil Du Bois-Reymond szikrainduktorát testvillany ozásra alkalmazták, a készülékben belül volt a vasmag, körülvette a vastag drótból való tekercs; Jedlik is szerkesztett induktort, azon kívül volt a vastagmenetű dróttekercs. Melyik jobb, ezen sokat vitatkoztak; gyakorlatilag a belül levő vastag „primér” tekercsek terjedtek el. A múlt század közepén megjelent szikrainduktor jelentősége elsősorban abban állott, hogy az indukció tanulmányozására serkentette a kutatókat, majd fél évszázad múlva a drótnélküli, ún. szikratáviratozás ezen induktorokkal indult meg. III. Napóleon az 1852. és 1858. évet követő öt esztendő alatt elért legfőbb villamossági találmányra 50 ezer frankos pályadíjat tűzött ki, s azt Ruhmkorff nyerte el. Induktorában vékony staniollapokból összeállított, Fizeau-féle kondenzátor volt, az áramszaggatást Foucault-féle higanyos szaggató végezte. Szekundér tekercsére 120 km drótot csévéltek s a készüléket 10 Bunsen elem táplálta. Az impozáns készülék szikrája 10 cm vastag üvegtömböt átütött. A III. Napóleon-díjra több társával Jedlik is pályázott, de a kiállításra küldött Jedlik-féle papírcellás elemek összetörve érkeztek. A díjat nem kapta meg, de éremmel kitüntették. A szikrainduktor az alacsony feszültségű egyenáramot nagyfeszültségű váltakozóárammá alakította. Segítségével fedezték fel a Röntgen- és más sugárzásokat. Az induktorral kapcsolatosan csak még annyit, hogy Jedlik is tervezett nagy ún. oszlopinduktort, melyet különleges, lapos, csonkakúp alakú tekercsekből épített össze. Módszerét ma is használják. Jedlik egy 1880-ban készült rajzán olyan tervet látunk, amit nem ő, hanem 1883-ban Gaulard angol fizikus hajtott végre. Gaulard egy bankár támogatásával az elektromos energia nagy távolságra való szállítására készítette „szekundér generátorát”. Ez a készülék 1884-ben a torinói kiállításon jelent meg a nyilvánosság előtt, és egy fiatal huszonnégy éves magyar mérnök, Bláthy Ottó Titusz nagy figyelemmel tanulmányozta. Az áramátalakítás első lépése tehát az alacsony feszültségű egyenáramnak nagyfeszültségű váltakozó árammá alakítása volt. Következő feladatot, az alacsony feszültségű váltakozó áramnak nagyfeszültségűvé alakítását, valamint nagyfeszültségnek alacsony feszültségre való „transzformálását” a magyar technikai alkotókészség oldotta meg. 341
