Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Megjelennek a fémek
ben; az ő pörölyeivel formálja azt, munkálkodik a körül minden erejével, annyira megéhezik, hogy semmi ereje nincsen; nem iszik vizet is, annyira, hogy elfogyatkozzék.” Tehát még a próféta is érdemesnek tartotta a nem túlságosan jámbor kovácsok munkáját versben megörökíteni. Afrikában ma is dolgoznak néger kovácsok, akik munkájuk megkezdése előtt kakast ölnek, és vérét a kohóba öntik. A vasat minden időben bizonyos tisztelet övezte. Egyik-másik keresztény templomot és sírt még ma is nagyszemű vaslánccal veszik körül. Semmit sem zár el a lánc, de erős kőoszlopokhoz kötve ott leng. Jelentőségéről vitáznak, eredetét nem ismerjük. A vas különleges megbecsülését mutatta a „vasgyűrű”, amit a tanulásban magasan kiemelkedő egyének kaptak — az első világháború aranyínséges idejében — doktorrá avatásuk alkalmával. A vas történetének egyik legalaposabb összefoglalását egy kis német vashámor tulajdonosa és lelkes mérnök-vezetője, Ludwig Beck írta meg. Beck technikai főiskolán tanított, és sokféle elfoglaltsága mellett évtizedekig tartó munkával megírta a vas históriáját Die Geschichte der Eisen címen öt vastag kötetben, mintegy hétezer oldalon. Rendkívül sok érdekes dolgot mond el a tudós szerző, pedig amikor írta, az ötvözött acélok, az elektrometallurgia és még sok más modern Korai vaskorból való vaskohó (Gosenbach, rekonstrukció) 31
