Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - új gépek, új energiaforrások
Többen megpróbálták a mágnessarkok között forgó rézkorongokat áramfejlesztó'vé kialakítani, de olyan alacsony feszültséget tudtak csak előállítani, ami minden gyakorlati alkalmazást reménytelenné tett. így azután az indukciós gépekkel foglalkoztak behatóbban, és a Faraday kísérletén alapuló „egysarki” vagy „unipolár” gépekkel felhagytak. Jedlik azonban kitartott eredeti szándéka mellett és továbbra is az egysarki megoldást kereste. (Hozzátesszük, mai napig sem tisztázták, egyáltalán lehetséges-e ilyen módon nagyfeszültségű egyenáramot termelni.) Jedlik legfontosabb újítása az áramtermelő gépekkel az volt, hogy a gép acélmágneseit elektromágnesekkel cserélte ki. Erre is volt már példa. Henry Wilde angol gyáros például olyan gépet épített, amelynek mágnestörzsein dróttekercsek voltak és ezeket a gép tetején elhelyezett kisebb mágneselektromos-gép „gerjesztette”. Hasonlóan külső gerjesztésűek a mai váltakozó áramú generátorok, de Jedlik idejében a váltakozó áram kihasználása a messzi jövőben volt. Arra, hogy a generátor tekercsei saját árammal is gerjeszthetők, Jedlik gondolt először. 1856-ban ezt írta jegyzeteibe: „Mi történnék, ha a netalán jelentékeny villanyfolyam mi előtt más czélra használtatnék, a delejek körül helyezett tekercseken végigvezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, mi által a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandanának és így tovább, bizonyos határig. Az eszköz illyféle lehetne...” Még hozzátette: „... az eszköz kétsarki működésre is alkalmazható.” A feladat ekkor már a „levegőben volt”. A motorral kapcsolatosan említett Hjorth dán mérnök, vasútigazgató 1854-ben gépet tervezett, ami acélmágneses induktorral fejlesztett áramot az elektromágnesekbe vezette, és ezzel gerjesztette. Ám helytálló Jedlik egyik életrajzírójának megállapítása. „A technika történetében nincs senki, aki az öngerjesztéssel kezdődő önerősítés lehetőségére gondolt volna, és azt kísérletileg is igazolta volna Jedlik előtt. A későbbi időben több tudós és elektrotechnikus is felfedezte ezt az elvet, természetesen Jedliktől függetlenül, mert Jedlik felfedezését a tudományos nagyvilággal nem közölte.” Jedlik Nuss pesti mechanikussal elkészíttette a dinamót, és 1861-ben bevezette az egyetemi fizikai szertár leltárába. Már előbb készen volt, minthogy azonban saját pénzéből fizette a műszerészt, csak akkor vette leltárba, amikor a megfelelő „ellátmányt” megkapta. Mindez hat évvel Siemens szabadalma előtt! Siemens 1867-ben szabadalmaztatta kettős T armatúrával dolgozó villamosgépét. Miért hallgatott Jedlik? — ezt kérdezi száz év óta mindenki, aki a fizika és technika történetével foglalkozik. Jedlik több okból hallgatott. Először is szó sincs Jedlik bizonyos „szerénységéről”, amit a magyar sajtó évtizedekig emlegetett. Eszerint csupán szerénységből hallgatott volna a tudós feltaláló. Jedlik ilyen értelemben egyáltalán nem volt szerény, amikor lehetőség mutatkozott egyik-másik találmányát egy ideig üzletileg is kiaknázta (például a szódavízkészítést). A hallgatásnak tárgyi és személyi oka volt. Első és legfontosabb ok az volt, hogy az egysarki dinamó nem adott elég nagy feszültségű áramot. Jedlik nem tudhatta, hiszen csak a huszadik század közepén 336
