Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A villamosság százada - a világítás története
Joseph Swan kémikus volt. Apja hajóhorgonyok és láncok készítésével, eladásával foglalkozott, érdekes, kalandos életű egyéniség volt. Fia gyógyszerésznek készült, közben tudományos folyóiratokat, könyveket böngészett, és amikor az izzólámpakísérletekró'l hallott, ő maga is kísérletezni kezdett; elsó'sorban az áramelosztással foglalkozott, s azt részben meg is oldotta. 1848-ban, húszéves korában kezdte izzólámpa kísérleteit. Csavar alakúra meghajlított papírszalagot faszénpor és agyag összegyúrásával kapott keverékkel vont be, kiégette, és az így kapott spirálist áramkörbe kapcsolta. Lámpája felvillant, világított. Lámpája azonban nem terjedhetett el, még mindig hiányzott a jó áramforrás, azonkívül az akkor már meglevő', jól bevált ívlámpákkal nem versenyezhetett. Az izzólámpa története bonyolult, sok feltaláló szerepel benne, de a világ meghódítására Edison indította el. Thomas Alva Edison (1847—1931), a „Menlo-parki varázsló” tisztában volt feladata nehézségeivel. Áttanulmányozta a szakfolyóiratok százait, tudta, ki hol tart. Látta, hogy elődei a szénpálcákban látták a lehetőséget, de azt is tudta, hogy sem a vastag szénpálca, sem az ugyancsak kicsiny ellenállású szénspirálisok nem felelhetnek meg. Edison nem nagy erős lámpát akart készíteni, hanem olyant, ami az íróasztalon, lakásban, lépcsőházban, egyszóval mindenütt használható. Ha erősebb fényre van szükség, mondotta, több lámpát kell működtetni. A dinamókat akkor már ismerték. Edison megszerkesztette híres Jumbo-dinamóit (Jumbó a világhírű Barnum-cirkusz óriáselefántja volt). Érdekes különben, hogy Edison a meghajtógéppel, kazánnal, gőzgéppel nem foglalkozott. Ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy a gőzgépszerkesztéssel olyan sok gyár foglalkozott, hogy átütő jelentőségű, üzletileg jól kamatozó gőzgéptalálmányra aligha számíthatott, s a gőzgépek és kazánok gyártása, tökéletesítése roppant nagy tőkebefektetéssel járt, ami nem biztos, hogy hasznot hozott volna. Az új villamosság ígérte a legnagyobb profitot. Edison nemcsak kitűnő feltaláló, hanem jószemű és gátlástalan üzletember is volt. Dinamója valóságos óriás volt, 27 tonnát nyomott, kb. 1000 izzólámpát tudott árammal ellátni. Kipróbálásakor tengelye eltört, de újat készítettek, és ezzel már sikeresen dolgoztak. Az első Jumbót Európába szállították. Egyébként a Jumbo nevet Edison magyar munkatársa, a telefonnál említett Puskás Tivadar adta a gépnek. Edison először fémszálas lámpákkal kísérletezett. A wolframszálak készítésének technológiáját akkor még nem ismerték, ezért kísérletképpen platina, vas stb. huzalokat készítettek. 1879-ben a Menlo-parkban szűk körű társaság előtt bemutatták a fémszálas lámpákat. A laboratóriumban fémszálas lámpák világítottak. Egy szemtanú szerint „mint csillag világított a lámpa, amikor explózió történt, s puff! — sötétben maradtunk. Kicserélték a lámpát, bekapcsolták az áramot, eredmény ugyanaz... és ez után a kiállítás után elhatározták, hogy kitakarítják a laboratóriumot, azaz teljesen új úton indulnak el”. Aki úgy gondolja, hogy a találmányok „véletlenül” születnek, nagyon téved, hogy mennyire, az izzólámpa feltalálása is mutatja. Edison laboratóriumában az izzólámpával foglalkozva gondolatait, számításait, vázlatait jegyzőkönyvbe írta be. Kétszáz jegyzőkönyv maradt meg, amely az izzólámpa-kísérleteket rögzítette. 324
