Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A kémia útja
Fémek oxidjait szénnel hevítve azt tapasztalta, hogy színfém keletkezik, ami könnyebb, mint az oxid volt. Redukció történt, amiről Lavoisier helyesen állapította meg, hogy tulajdonképpen oxigénelvonás. A redukció a vas- és fémkohászat alapművelete, és már évszázadok óta ismerték, de magyarázni nem, vagy csak rosszul tudták. Ezekkel a felismerésekkel megdőlt a „flogiszton” elmélet, amely az égést azzal magyarázta, hogy egy sajátságos — flogisztonnak nevezett — anyag távozik el az égő anyagból. A fa könnyebb lesz, mert a flogiszton kimegy belőle, a fémek égéskor nehezebbek lesznek, mert „negatív súlyú” flogiszton távozik el belőlük. Úgy képzelték, hogy a fémben levő flogiszton mintegy emeli a fémet és hevítéskor eltávozva az emelőhatás megszűnik, a fém nehezebb lesz. A kor nagy kutatói, mint Cavendish, Scheele, Pristley nem fogadták el az új égési elméletet, de Cavendish angol kémikus később belátta, hogy az égést Lavoisier magyarázta helyesen. Lavoisier megvizsgálta a savakat is és azt találta, hogy azokban is van oxigén; például a kénsavban a kénnel együtt oxigén is jelen van; a foszforsavban a foszforral együtt található stb. A víz összetételét Cavendish és Watt — a gőzgép feltalálója — ismerte fel elsőnek, de Lavoisier mutatta ki tudományos szigorúsággal, hogy 18 súlyrész vízben 16 súlyrész (másként: egy térfogatrész) oxigén és 2 súlyrész (két térfogatrész) hidrogén van (H20). Lavoisier, akárcsak az angol Boyle kimondotta, hogy a fémek elemek, egyszerűbb anyagokra nem bonthatók. Megvizsgálta az alkoholt, viaszt, olajat stb., és megállapította, hogy igen sok anyagban szén, hidrogén, oxigén található. Lavoisier laboratóriumában számos, egészen újszerű készülék dolgozott, ezeket ő maga tervezte és igen ügyes kézművesekkel, üvegtechnikusokkal készíttette. Egyik-másik készüléke pazar, szép kiállítású, inkább dísztárgyként, mint laboratóriumi eszközként hat. Olyan készülék ábrázolása is megmaradt, melyről nem tudjuk, milyen célra készült. Legtöbb készüléke „szakszerű” kivitelű, egyszerű, zárt formát mutat. A nagy tudós tragikus véget ért. Elfogták és azon a címen, hogy tevékenysége, az adóbérlés révén az ellenségnek használt, 1794. május 8-án kivégezték. Szomorú jelenség, hogy barátai, akik vendéglátását oly sokszor élvezték, és akiket számtalanszor megsegített, óvatosan visszavonultak. Egyesek nem tudtak, mások nem akartak segíteni. Ezt több kortárs feljegyzéséből tudjuk. Lavoisier halála után felesége őrizte a tudós felszereléseit, jegyzeteit. 1866-ban Lavoisier készülékeit a párizsi Tudománytörténeti Múzeumban helyezték el. Műveit kiadták. A múzeumban az úgynevezett visszhangteremben mutatják be eszközeit, s ez a múzeum leggyakrabban látogatott része. Gazométerek, ólomedények, retorták és lombikok, kaloriméterek olaj égésekor felszabaduló meleg mérésére, erjesztőkádak, mérlegek, barométerek stb. láthatók itt. Érdekes az a készüléke, amelyet hidrogén tárolására készíttetett. Akkoriban kezdtek léghajózással foglalkozni; Lavoisier izzó vasforgácson átfújt vízgőz szétbontásával hidrogént fejlesztett, s a keletkezett gázt gazométerben fogta fel. A gazométer harangjának emelkedése és süllyedése kettőskarú himbán történt, a 244
