Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
A párizsi Technikai Múzeumban őrzik XVI. Lajos műszerészesztergáját. Az esztergát lábbal kellett hajtani, a tárgy egyenletes forgását lendítőkerék segítette elő. Az esztergapadon a modern esztergák minden jellegzetes alkatrésze felismerhető. Merklein készítette XVI. Lajos király számára, aki jobban szeretett zárakat javítani, mint uralkodni. Az esztergán zsinóráttétellel a forgássebességet változtatni lehetett anélkül, hogy a lábítót gyorsabban, vagy lassabban kellett volna taposni. A híres Vaucanson is készített csavarorsóval elmozdítható késtartót, ezzel a csavarmenetvágást pontossá tette. Fúrógépet is szerkesztett, melynek vízszintes fúrójával szabatos méretű lyukakat tudott fúrni, a fúrólyukak egymástóli távolságát mikrométercsavarral tudta beállítani. „Műszerfúrógépe” a modern tömeggyártás előkészítő — „felszerszámozó” — műveleteihez szükséges nagypontosságú szerszámgépek előfutára. Minden fizikakönyv megemlíti a barométerrel kapcsolatosan Fortin nevét. Nicolas Fortin precíziós mérlegeivel tűnt fel. A kémia, a gyógyszerészet, a tudományos kutatások számára Lavoisier és Lomonoszov óta a mérleg az egyik legfontosabb műszer. A mérlegek érzékenységének fokozására, az alkatrészek finom megmunkálásával, kemény, kicsiny hőkiterjedésű anyagok kiválasztásával készültek fel a mérlegkészítők. John Harrison, Fortin, Ramdsen stb. mérlegeit évtizedekig használták. Amikor a méter bevezetése körüli tudományos előkészítő munkálatok folytak, különösen finom mérlegeket készítettek. A fémek hőtágulásának mérésére szolgáló „dilatométerek” is a XVIII. században jelentek meg. Főleg az órák alkatrészeinek pontos méretezéséhez kellett tudni a hőtágulás mértékét. Lavoisier, Berthoud, Smeaton műszereivel fémpálcák hőokozta kitágulását nagy pontossággal tudták mérni. A mai korban oly fontos fémek közül a XVIII. század vegyészei felfedezték és tisztán előállították 1751-ben a nikkelt, 1774-ben a mangánt, 1781-ben a molibdént, 1794-ben a titánt, 1797-ben a krómot és 1830-ban a vanádiumot, hogy csak a legfontosabb acélötvözőket említsük. A műszaki, szerkezeti anyagok analitikai anyagvizsgálata ugyancsak a XVIII. században kezdődött. Euler az analitikai mechanika alapelveit dolgozta ki, Thomas Young a rugalmasság, Dupin a tartók számításának elméletével, Duleau a vasszerkezetek elméletének tisztázásával járult a műszaki szerkesztés tudományos előkészítéséhez. A XIX. század első felére már az anyagvizsgálat eszközei és módszerei nagyjában kialakultak, sőt az anyag kifáradására vonatkozó kísérleteket is megkezdték. A műszeripar új feladatot kapott: jobb, megbízhatóbb készülékeket kellett az anyagvizsgáló laboratóriumok számára szállítani. 240
