Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
A szélmalmokat általában gazdájuk rombolta le az építőkőért, faanyagért. Csak néhány maradt meg, ezek közül párat, például a dorozsmait, helyreállítottak, mint műszaki emléket. Egy hajómalom átvészelte a háborút és — ugyancsak helyreállítva — műszaki emlékként megmaradt. A vízimolnárság érdekes, szép foglalkozás volt, a vízimolnárok általában jómódban éltek. Szerepüket a gőzmalmok vették át, de ma már a gőz is eltűnt a malmokból. Villanymotorok hajtják a berendezéseket, az őrleményt légáram szállítja. Vízimalmot sokfélét építettek. Malmon általában gabonaőrlő malmot értettek. A vízikerekek alul vagy felül csapottak voltak, kőpárokat hajtottak, az őrleményt hasábszitákon megszitálták. Az ilyen „parasztőrlés” barna lisztet adott, a gazdák szerették, mert bevitt saját gabonájukból kaptak lisztet, korpát, darát. Látták, miként folyik a gépeken az ő jószáguk. Az ún. vámmalmokban — ezek nagyobb teljesítményű malmok voltak — az átvett gabonát becserélték lisztre. A malmokat gyakran aszerint nevezték el, hány vízikerék hajtotta. Pápán, a vízimalmok városában volt „Hatkerekű”, „Tízes” malom stb. Hántolómalmokban a köles és rizs héját választják el a belső lisztes résztől. Régebben mozsárba öntötték a magvakat és fasúlyokkal kalapálták, s így választották el a héjat. Később e műveletet is kőpáron végezték, a felső kő állt, az alsó forgott (őrlőmalom esetében fordítva történik). Az olajmalmokban forgó tengelybe erősített csapok függőleges rudakat emeltek és ejtettek le a megpörkölt vagy nyers olajmagvakra, amit azután kisajtoltak. Az ilyen malmokat „olajütőnek” nevezték. Pápán egy XVIII. századi malmot „külü” malomnak neveznek. Eredetileg nem gabonát őrölt, hanem fasúlyokkal gyapjúposztót nemezeit. A híres pápai szűrszabók részére kallózták itt a környékbeli takácsok által szőtt gyapjúkelmét, amiből a szűrt készítették. A jó szűr több nemzedéket is kiszolgált. A szűr viselete a vásározó világ és a pásztorélet megszűntével, illetve csökkenésével megszűnt, a „külü” malmokat gabonaőrlő malmokká alakították. A pápai külümalom mögötti tóban mosták-fürdették a juhokat, s a tiszta állatok nyírása után kapott finom gyapjút dolgozták fel. Lőpormalmokban forgó, bőrrel bélelt hordókban, bőrrel bevont fagolyók vagy vasgolyók zúzták finom porrá a salétromot, ként, szenet, és egyúttal finoman keverték is. A vízimalmokat a háború után oly módon korszerűsítették, hogy a facsapágyakat a mezőkön heverő tömérdek hadijármű, harckocsi kiszerelt golyóscsapágyaival cserélték ki. A hatás egészen meglepte a molnárokat. Olyan malom, mely 24 óránként 20 mázsa gabonát őrölt, a golyóscsapágyas közlőművekkel stb. 35—40 mázsára emelte teljesítményét. 235
