Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A "nagy század" technikusai
bonyolult műveleteket, mint az írás és sakkozás, géppel el tudnak végeztetni, miért ne lehetne a sokkal egyszerűbb szövést mechanizálni? Szerencsés gondolattal nem az emberi kézmozgást — a takács munkáját — akarta utánozni, hanem teljesen új elgondolást valósított meg. Mint oly sok más találmány, a mechanikai szövőszék sem egy embernek köszöni létrejöttét. Egy angol tengerésztiszt 1683-ban tervezett ilyent, és a szerkezet képe a Royal Society évkönyvében meg is jelent. 1772-ben pedig a szalagszövést alakították ki úgy, hogy a gép 5 szalagot tudott egyidejűleg megszőni. Cartwright 1786-ban szabadalmaztatta mechanikus szövőszékét (tehát mégis csak gondolt jövedelmezővé tételére). Érdekes, hogy a láncfonalakat nem hengerről, hanem egyenként láncfonalcsévékről engedte a szövőmechanizmusba, — mint ma a szőnyegszövőgépeken. Az új mechanikus szövőszéken a nyüstöket mozgató lábítókat excenterek mozgatták csak úgy, mint az ütőfákat mozgató szerkezeteket. Ez utóbbiak lökték át a vetélőt a szádnyíláson. Az első mechanikus szövőszéket állítólag egy hatalmas újfoundlandi kutya tartotta mozgásban. Később ökrökkel forgatott járgány hajtotta meg szövőszékét, ami után — az ipari forradalomban vagyunk — gőzgépet állított üzembe. Az állítólag emberbaráti érzésekből származó feltalálói kedv tovább élt, s Cartwright 1790—92-ben gyapjúfésülő gépet szabadalmaztatott. Egy manchesteri gyáros 1791-ben Cartwright gépének javított változatát szabadalmaztatta, de gépét már nem tudta üzembe helyezni, mert gyárát lerombolták. Cartwright szabadalmának lejárta után a szövőgyárak seregét alapították, őt magát 1809-ben találmányáért 10 ezer fonttal jutalmazták. A textilipar gépesítése körül még sok tennivaló akadt. A pamut feldolgozása, csomóbontása (kártolása), az előfonógépek, tisztítóberendezések megszerkesztése nemzedékek kitartó alkotómunkájának a gyümölcse. Külön fejezete a textilipar történetének a mintásszövőszék feltalálása. Szövőszéken azzal mintáznak, hogy a láncfonalakat különféle sorrendben emelik fel, ugyanígy a vetülékfonal színének, vetéssorrendjének változtatása igen változatos mintázást tesz lehetővé. így készül a panamaszövet, damaszt, sávoly stb. Ha figurálisán díszítik a szövetet, mintásszövőszékre van szükség. A mintásszövőszéket a régi Kínában és Japánban találták fel. Selymet szőttek olymódon, hogy a szövőszéket két ember kezelte. A takács nyomta a lábítókat, dobálta a vetélőt, segédje a szövőszék tetején kiemelte a megfelelő láncfonalakat. A kiemelés a mintarajznak megfelelően történt. A japán és kínai mintásszövők eljárását a franciák lesték el és a XV. században módszerüket Európában meghonosították. A XV. században Jean de Calebrais a kétszemélyes szövőszéket egyszemélyesre alakította olyképpen, hogy a zsinórokat maga a szövő emelgette, csigaáttételek útján, rendkívül fárasztó munkával. A lyoni takácsok megpróbálták a mintásszövést egyszerűsíteni. 1725-ben Falcon a kiemelő zsinórokat keskeny szigony alakú szerszámra, „platinára” kötötte, a platinákat tűkkel vezérelte, olyképpen, hogy a platinát fel-alá mozgó késnek szorította. Ha a kés platinába akadt, felemelte. A tűket lyukasztott fahasáb — prizma — segítségével mozgatta. A prizmát lyukasztott kartonlemez fedte le, vagy tette 224
