Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Hogyan kezdődött?
megreped. Ezt a megfigyelést később a bányászatban értékesítették. Még a XVIII. században is jövesztettek ilyen módon. A kőszerszámok használata szükségképpen magával hozta a bányászat igen korai megkezdését is. A szerszám- és fegyverkészítésre használt kovakő idővel inkább értékes „nyersanyag”-gá vált. A nyersanyagkérdés tehát nemcsak korunk égető ipari-közgazdasági, sőt politikai kérdése, hanem már a kőkorszakban is felmerült. Kovakő nem mindenütt található. Egyik-másik helyen ugyan csak le kellett érte hajolni, esetleg a kőzet „kibúvásá”-ban kitördelni, míg másutt hiába kutattak utána. A lelőhelyek körül élő hordák, törzsek bizonyára kereskedtek, csereberéltek; az értékes kőért sót, bőröket, állatokat kaphattak. Amikor a felszínen elfogyott a tűzkő, utána kellett menni, a hegy belsejébe kellett hatolni, gödröket, tárnákat kellett kaparni, vágni, vésni. Több helyen megtalálták ősi kovakőbányák maradványait. Angliában például Norfolk és Suffolk határában a Grimes-barlang ilyen ősi kovakőlelőhely volt. A köveket állatcsontokkal feszegették szét. A régészek a „szerszámok” között emberi combcsontot is találtak. A belgiumi bányász-ősök Spiennes-ben előbb a föld felszínén összeszedték a kovakőszilánkokat, majd egyre mélyebb aknákkal iparkodtak az értékes kő után nyomulni. Tíz méter mély kútszerű aknákban ereszkedtek le, és a szarvasagancs csákányokkal kibányászott kovakőből késeket, pengéket készítettek. A kőkori — húszezer évesnél idősebb — bányákban még felülről világítottak, azaz mesterséges fényt nem használtak, csupán addig hatoltak a hegy belsejébe, amíg napfényt kaptak. A függőleges aknát beomlás ellen nem biztosították, nem ácsolták ki, hanem lefelé keskenyedve mélyítették. így fordított kúp alakú gödör keletkezett, ami többé-kevésbé biztosítottnak látszott a beomlás ellen. Néha az Tűzgyújtó és lyukfúró készülék Flint- (tűzkő) bányák Spiennes-ben (Belgium). Előbb külszíni, majd mélyművelés 15
